Siker

Az anya sikereinek a vesztesei a gyerekek?

A gyerekvállalás során dönteni kell: karrier vagy család. A gyerek hároméves koráig az anyának otthon a helye. Mondatok, amelyekkel minden kisgyermekes anyának szembe kell néznie. De vajon mi az igazság mindebből. És vajon tényleg a gyerek fizeti meg az árát, ha az anya dolgozni kezd?

Ha már a gyakran pufogtatott mondatoknál járunk, be kell lássuk, hogy a közhelyek ismérveként emlegetett igazságtartalom bizony ott bujkál abban a kijelentésben is, hogy amikor egy nőből anya lesz, már semmi sem lesz olyan, mint régen. De miért is lenne, hiszen az életünk sokkal tartalmasabbá vált, és olyan csodálatos érzések születtek bennünk, amik semmi máshoz nem hasonlíthatók. Mindezzel persze a saját magunk szellemi, lelki és testi jólétének kielégítése is hátrébb lépett jó néhány lépést. Ez azonban nem azt jelenti, hogy örökre elbújni kényszerült a szekrény legaljára.

Fotó: iStock.com/demaerre

Fotó: iStock.com/demaerre

Miért jó, ha anya karriert épít?

Hogy ki mikor tér vissza a munkaerőpiacra, nyilván több mindentől is függ. Ha a család anyagi helyzete úgy kívánja, akkor ez nem karrierépítési kérdés. Viszont van olyan is, amikor az édesanya szeretné folytatni korábbi munkáját. Ha egy nő úgy érzi, boldoggá tenné, még inkább kiteljesítené, ha újra felnőtt emberek között van, és újra sikereket ér el, azt igenis szülőként is megteheti. Egy munkáját örömmel és elhivatottsággal végző anyuka a gyermekének is jót tesz. Az együtt eltöltött minőségi idő ugyanis sokkal fontosabb a mennyiségnél. Ha sikerül a gyerek felügyeletét megoldani, ha napközben a gyerek és az anyuka is jól érzi magát, azzal senki nem sérül. Sőt.

Tudatosan kell készülni rá

Rengeteg nő él körülöttem, akik még gyermekük iskolakezdése után is otthon maradtak. Természetesen a háztartás és a család körüli teendők így is adtak számukra elég elfoglaltságot, ám amikor a vállalkozó férj bevételei megcsappantak, eljött az idő, hogy az anyuka is munkát keressen magának. De több mint tíz év otthon töltött idő után vajmi kevés esélye volt olyan munkát találniuk, ami mind anyagi, mind pedig egyéb téren kielégítő lett volna számukra. Mindezt persze megszenvedték a gyerekek, mert azt látták, anya kényszerből állt munkába, ráadásul nem olyanba, ahol kiteljesedhetett volna.

Természetesen a munka nem szégyen, és igenis dicséretes dolog hozzátenni a családi büdzséhez. Én mégis azt gondolom, jobb, ha mindezzel nem várunk hosszú éveket, vagy ha mégis, akkor az otthon töltött idő alatt képezzük magunkat tovább, vagy találjuk meg azt az utat, ami majd boldoggá tesz minket, és szívesen csináljuk.

Váltani mindig lehet. Rengeteg újrakezdő anyuka van, akik eleinte a gyerek és saját maguk alvásidejét használták ki arra, hogy megkönnyítsék későbbi életüket. Vállalkozást indítottak, amely egy idő után kinőtte magát. Egy kreatív, önmagát menedzselő és folyamatosan megújuló anyuka pedig ugyanerre sarkallja gyermekét. És mi kell ennél több az iskolai motiváláshoz? Mert mit sem ér semmilyen eredmény, ha azzal később nem tudunk élni, ha sutba dobjuk. Sikeresnek és elégedettnek lenni – bárkinek bármit is jelentsen ez – nemcsak magunk miatt kell, hanem a gyermekeink miatt is.

Ne foglalkozz a negatív kritikákkal!

Sajnos hajlamosak vagyunk a gyermeküket hároméves koruk előtt bölcsibe adó anyukákat megbélyegezni, hisz egy rendes anya a mi világképünkben legalább ennyi ideig otthon marad a gyermekével. Azt gondoljuk, a gyerek későbbi szocializációjához, egészséges lelkivilágához mindez elengedhetetlen. Szociológusok már többször bebizonyították, hogy ez egyáltalán nincs így, és azoknak a nációknak a gyermekei semmivel sincsenek hátrányban érzelmi vagy intellektuális téren, ahol a társadalombiztosítás a miénknél jóval rövidebb szülési szabadságot finanszíroz az anyukák számára. A nálunk kialakult több évtizedes rendszer a második világháború utánról maradt ránk, amikor a felszabaduló női munkaerő támogatására született meg ez a hosszúra nyújtott gyeses időszak.

Fotó: iStock.com/evgenyatamanenko

Fotó: iStock.com/evgenyatamanenko

A logisztika nagymesterei

Természetesen egy szülő egész életében küzd egyfajta örökös megfelelési kényszerrel, hogy elég jó anyja vagy apja gyermekének, folyamatos lelkiismeret-furdalással küzd, hogy vajon jó példát mutat-e csemetéjének, és elég időt tölt-e vele, vajon hagyja-e kibontakozni, vajon jókor mond-e nemet, jókor fogja meg vagy engedi el a kezét.

Én még nem hallottam senkiről, aki tökéletesen elégedett lett volna teljesítményével. Itt-ott mindig hibádzik a rendszer. De attól leszünk jobbak és jobbak, hogy folyamatosan javítgatjuk a rendszert. A jól működés alapja pedig az anya jól működése, aki jól érzi magát a saját maga és nem a társadalom által rá szabott szerepben. Munkával vagy anélkül, anyasággal vagy anélkül. De ez már egy másik téma.