Te + Én

Egyensúlyozni két rendszer között, avagy a barátok fontosabbak, vagy én?

Minden párkapcsolatban eljön az a pont, amikor a programok zöme közössé válik. Mégis sokszor kínos az a kérdés, hogy ki, mennyi időt tölt a barátaival. Hol a határ, amikor feltehetjük a kérdést, hogy ők a fontosabbak, vagy mi? Kell választani egyáltalán?

Egy párkapcsolat kezdete mindig kérdésekkel teli. Az első lépés mondjuk a telefonszámcsere. Aztán jön az első randevú, az ismerkedés. És kialakul egy rendszer, a találkozások rendszere. Ez függ a munkától, a beosztástól, a hobbiktól. Ki, mikor ér rá, melyik nap, melyik napszakban, hétköznap vagy a hétvégén.

De képzeljünk el egy olyan nőt, aki reggel nyolctól délután fél ötig dolgozik, hétfőtől péntekig. Tételezzük fel, hogy van saját élete. Munka után mondjuk hetente kétszer elmegy edzeni. Egyébként otthon tesz-vesz, a péntek este a barátoké, ahogyan a szombat is, vasárnap pedig a szülőké. Ez egy amolyan ideális kép, mondjuk.

Megzavart rutin

Aztán megjelenik az életében egy férfi. Aki úgy néz rá, és úgy mosolyog. Mennyi izgalom! Beszélgetnek, hevesebben dobog a szív. Jön a már említett telefonszámcsere, az első randi, az ismerkedés. A nőnek tehát a héten szabad két délutánja, estéje. És ráérhet szombaton is. De akkor mikor találkozik a barátnőivel? Adja fel a délutáni sütizést egy pasi miatt?

Fotó: iStock.com/william87

Fotó: iStock.com/william87

Egyszer még belefér. Mert még csak most kezdődik. De a harmadik alkalommal már biztos szóvá teszik a barátnők, hogy már megint egy férfi miatt vannak mellőzve. Nem beszélve a negyedik, a tizedik és a huszadik alkalomról. Ha lesz egyáltalán ennyi, mert egy idő után sajnos lemondanak rólunk, akármennyire is jó barátnők. Úgysem érünk rá(juk), úgyis más programunk van.

Túl sok a program – másokkal

Vagy a másik típusba tartozunk, és a férfi szorul háttérbe. Jó lenne találkozni, de a barátokkal minden héten mindig akkor és ott találkozunk. Ne haragudj, drágám. De máskor ráérünk, csak kedd este hattól, péntek este nyolctól és szombat délután kettőtől hatig nem. Óóó, és vasárnap déltől, mert akkor van a szülőknél a családi ebéd. Csak két óra, majd ha ott tart a kapcsolatunk, te is jöhetsz.

Középutas megoldás – de hogyan?

Nem, nem jó ez sem így, sem úgy, de nem lehetetlenség megtalálni az arany középutat. De hogyan? Kompromisszumra van szükség, ez nem vitás. Egyeztetni kell és beszélgetni, hogy akkor ki, miről mond le, hogyan szervezi át az életét. Egyszer te, egyszer én. Nem bonyolult, csak el kell engedni az önzést. De ha a másik fontos, és egyre fontosabb, akkor nem olyan nehéz. A nőknek ez egyébként is olyan könnyen megy! Ha meg nem annyira fontos, akkor gondolkozni is felesleges az új időbeosztáson.

„Őket hamarabb ismertem”

És mit tegyünk, ha a férfi képtelen lemondani a haverokról? Ha minden szép és jó, hétköznap dúl a szerelem, de szombat este sosincs otthon? És mellette hetente kétszer foci van? A nyáron meg két fesztivál, egy balatoni hét, és jó lenne megismételni azt az olaszországi nyaralást, ami olyan jó volt két évvel ezelőtt. „Kicsim, őket hamarabb ismertem, mint téged!” (Édesanyáddal sem találkozol hetente háromszor.) „Senki nem hozza a barátnőjét vagy a feleségét.” (Mert hatan vagytok, ebből egy elvált, egy házas két kisgyerekkel, a másik háromnak meg barátnője sincs.) „Még nem tart ott a kapcsolatunk.” (És ha így haladsz, nem is fog soha.) Satöbbi.

Fotó: iStock.com/evgenyatamanenko

Fotó: iStock.com/evgenyatamanenko

Mit lehet ilyenkor csinálni? Három dolog jutott eszünkbe. Beletörődve szakítani, mert arra várni, hogy valaki majd megváltozik, lássuk be, szinte reménytelen. Beletörődve reménykedni, mert arra számítunk, hogy ha elengedjük egyszer, kétszer, harmadik alkalommal már mi is mehetünk. (Városi legenda?) Beletörődve ráhagyjuk, és elkezdünk telefonálni a barátnőinknek, hogy van egy szabad hétvégénk, hetünk, hónapunk, nyár van és vár minket a Balaton, a görög tengerpart, legalább három fesztivál, és mennyi minden még! Kár lenne csak otthon ülni és várni. A többi meg majd kiderül…