Aranyérem született a budapesti kard...
Az életünk során meglehetősen sok időt töltünk a munkánkkal, éppen ezért talán nem is olyan meglepő, ha egyszer csak arra ébredhetünk: már nem vagyunk kellőképp motiváltak vagy inspiráltak a munkaterületünkön. Ez legtöbbször akkor következik be, amikor túl sokat dolgozunk – a pihenés és a magánélet rovására.
Akár a munkában, akár a magánéletben megtapasztalhatjuk a kiégés jelenségét: amikor úgy érezzük, testileg és lelkileg is kimerültünk, nincs sem erőnk, sem kedvünk folytatni azt, amit addig csináltunk. De ha felismerjük a tüneteit, tehetünk ellene – és tennünk is kell, hogy megőrizzük a lángot, hogy amit eddig szívvel-lélekkel csináltunk, ne váljék a legnagyobb...
Honnan tudjuk, hogy megtaláltuk az igazit? Mármint az igazi hivatásunkat? Onnan, hogy ugyan rengeteget kivesz belőlünk, mégis sokat-sokat ad: egyszerűen többek és jobban leszünk azáltal, hogy műveljük.
Az életünkből meglehetősen sok időt töltünk a munkánkkal, éppen ezért nem is olyan meglepő, hogy nagyon könnyen arra ébredhetünk: nem vagyunk kellőképp motiváltak vagy inspiráltak a területünkön. Ez legtöbbször akkor következik be, amikor túl sokat dolgozunk a pihenés és a magánélet rovására.
A túl sok munka, illetve a munka és a magánélet aránytalansága (a munka javára) előbb-utóbb oda vezethet, hogy kiégünk. Vagyis nem leljük örömünket a munkánkban, robotként végezzük a feladatainkat, és azt sem olyan sikerrel, ahogyan elvárnánk önmagunktól, vagy mások várnák el tőlünk. De lehet ez ellen tenni, ha odafigyelünk önmagunkra!
Biztos, hogy legtöbbünk szűkebb vagy tágabb környezetében akad legalább egyvalaki, aki gyanús, hiszen kedvetlen, motiválatlan, folyton fáradt és panaszkodik, emellett pedig rengeteget dolgozik. Na, ő az, aki kiégett!