Az egyik ilyen jel lehet, ha egy beszélgetés közben megváltoztatjuk a korábban kialakított véleményünket. Ez persze bármikor előfordulhat és teljesen normális, de ha egy beszélgetés közben változtatunk úgy, hogy közben nem is úgy gondoljuk, vagy egyáltalán nem is mondjuk el a mi álláspontunkat, akkor az bizony már jelentheti azt, hogy nem érezzük jól magunkat, nincs erőnk, kedvünk ahhoz, hogy vitatkozzunk, vagy meggyőzzünk másokat.
Fotó: iStock.com/Kikovic
A mentális probléma jele lehet ugyanakkor az is, amikor túl sok időt töltünk a szociális média felületein. Ha túl sokat nézegetjük a telefonunkat, állandóan mások életét nézegetjük, csetelünk, ahelyett hogy élnénk a saját életünket, és valóban találkoznánk másokkal – ez is jelezheti, nem biztos, hogy jól vagyunk. Ahogyan az is, amikor folyton azt érezzük, hogy legyünk mindig elérhetőek, hogy mindig halljuk, ha jelez a telefon, nehogy lemaradjunk valami fontosról – mert egyébként csak úgy csinálunk, mintha fontos dolgunk lenne.
Félünk, hogy kimaradunk – más életéből
Amikor állandóan ellenőrizgetjük magunkat, a külsőnket, a hajunkat, a ruhánkat, az is jelezheti, hogy nem érezzük jól magunkat, hiszen amikor jól vagyunk, akkor általában nem foglalkozunk ilyen sokat a sminkünkkel vagy hogy egyáltalán hogyan nézünk ki. Vagy hogyan viselkedünk. És az sem teljesen normális, ha az egész napunk azzal telik, hogy folyton elnézést kérünk valakitől, vagy szabadkozunk a különféle dolgokért.
Ha azon kapjuk magunkat, hogy igazából nem is mi irányítjuk az életünket, viszont túl gyakran „megyünk az árral”, hagyjuk, hogy belerángassanak az ismerőseink mindenfélébe – amire többnyire csak azért mondunk igent, mert különben úgy éreznénk, hogy üres az életünk és kimaradunk valamiből. Ahogyan a negatív testbeszéd és mások túlzott kritizálása vagy a pletyka is arra utalhat, hogy bár azt hisszük, mégsem vagyunk olyan jól…