Siker

„Piroska nem tér le az útról” – interjú Somogyi Réka selyemfestővel

Somogyi Réka selyemfestővel beszélgettünk, aki a következő, Budakeszin megrendezésre kerülő Ridikül Szalon meghívott vendége lesz.

Hogy lett belőled selyemfestő?

1996-ban mint német–svéd szakos egyetemista kihagytam egy félévet, mert ösztöndíjat kaptam egy németországi rádiónál mint gyakornok. A házinénim, akinél szobát béreltem Bonnban, selyemfestést oktatott. Mikor látta, hogy a naponta postára adott leveleim borítékját mindig telerajzoltam, sőt, ha úgy adódott, a testemet is, ahol értem, megkérdezte, nincs-e kedvem ezt kipróbálni selymen is. Hát volt. Onnantól kezdve selyemfestő óra és selyemfestő óra között éltem, heti rendszerességgel jártam hozzá. A technikát viszonylag gyorsan elsajátítottam, és azóta nagyjából egymagam haladok. Mind a német és svéd tanári szaktól, mind pedig a rádiós, tévés tanulmányaimtól búcsút vettem. Azóta számos kiállításom volt, a képeimből ruhák készülnek, és albumokat jelentettem meg belőlük.

Fotó: Kerepeczki Anna

Fotó: Kerepeczki Anna

És csak ezt csinálod?

„Csak”… No meg írok is, illetve van egy családom, 16 éves fiam, annak minden szépségével, nehézségével. Szóval főállású anya is vagyok, háztartásbeli, aki még fest és ír is, nekem mindegy, honnan nézzük… Ám azért ez nálam jóval komolyabb dolog, pedig jó lenne így elviccelni… Én a lét intenzitásába, idézem Hamvas Bélát szabadon, az első hajnali eszmélettel zuhanok bele, akkor is alkotok, amikor nem látszik. Ami munkámból megjelenik, az csak a forgács, a kontármunka. A mű nagysága abban van, amit nem mondok ki, nem festek le. Az alkotásba minden hajnalban fanyalogva kezdek bele, szeretném megúszni, szeretnék valami kevésbé intenzívet, de innen már nincs visszaút. Ez nem kívánságműsor itt, gyerekek. Szóval ennyit erről..

Ez akkor egyfajta meditáció?

Életemben egyetlen célja van, hogy a valótlan emberi lényem ebből a káprázatvilágból felébredjen. Ezen az úton a kereső végezhet gyakorlatokat, szanszkritül szádanát, melyről ugyan tudjuk, a célhoz nem recept, de legalább lecsitítja az elme szűnni nem akaró mozgását. Nos, a festés számomra egy ilyen folyamat.

Egy vágya annak, hogy azt, amit emberi szóval kimondani nem lehet, ahova az én be nem léphet… körbefessem. Valahogy az ima, az imádat szót jobban szeretem, valami ismeretlennek való nekifeszülés ez.

Fotó: Zmilan

Fotó: Zmilan

És írsz is a képek mellé.

Írok, igen, írogatok. Elsősorban azért, mert kimondhatatlanul lenyűgöz az anyanyelvem, még mindig ott tartok, hogy magyarul tanulok. Ez az a nyelv, ahol bátor vagyok, merek teremteni, mely az „enyém”… Legszívesebben meg sem szólalnék csak írnék. Szeretnék úgy írni, ahogy festeni, hogy ne sok kapaszkodó legyen a szövegben az agynak. Koanokat vágyok írni, paradox fejtörőket. Szóval semmiképpen sem magyarázkodok az írásokban, hogy mit is akartam írni..

Írásban még pontosabbnak kell lenni, mint festésnél, még egyhegyűbb elmét igényel ez az aktus, téveszteni nem szabad.

Somogyi Réka: Piroska nem tér le az útról...

Somogyi Réka: Piroska nem tér le az útról…

A képen szabad?

Nem szabad, de a festészetben jobban lehet „maszatolni”, nemhiába, itt már megszületett a fehér vászon is mint műalkotás, az üres lapos könyv meg még valami miatt mégsem lett bestseller… Na jó, az egyik Krasznahorkai-regényben van már vagy húsz oldal, de azért az egészet ő sem merte így kiadni.

Meg tudnak lepni a saját képeid?

Vízszintesen festek, hogy ne csorogjon le a festék, felállítani csak akkor tudom, amikor megszáradt. Előre, noha van bennem egy konkrét „hely”, amiről festeni szeretnék, sosem látom, az milyen… És amikor függőleges a kép, hát igen, akkor döbbenek, és egy másodperc töredéke alatt látom, jó-e, vagy zavaros. Most épp az idei tanév első képével vagyok kész, és hiába áltattam magam napokig, hogy jó lett, tegnap meghoztam a végső döntést: hétfőn újrakezdem. A témához, melynek „nekifeszülök”, még kevés voltam ebben a 10 napban. Hát igen, 10 napom ment most kárba… Úgyhogy van egy képem ajándékba!

Idegennek érzed?

Nekem önmagában elég idegen hely ez a jövő-menő világ, tudok róla, hogy nem az otthonom… de amikor festek, akkor legalább „csinálok” magamnak egy ismerőset. Szóval, ha valami ismerős nekem, akkor az a festészetem. Ez én vagyok itt legbelül, ez az utolsó helyszíne emberi lényemnek, ahonnan még szólni tudok… Nem vagyok egy különös rajztehetség, de azt hiszem, komolyabb szinten már nem is akarok festeni tudni. Az őszinteség, a direktség maradjon meg a szívem és a selyem között, ez az egyetlen cél. A melléjük írt írásokkal is csak ezt szeretném hangsúlyozni.

Mesélsz a képeidről?

Nehéz általánosságban mesélni a képekről, mert mindegyik egy-egy külön történet, van, amikor nagyon konkrét. Mint például a Mutasd meg a bánatod, gyönyörű vagy a szenvedésedben című festménynél, melyet a januári országos gyásznap körül festettem, amikor szinte mindenütt tapintani lehetett a bánatot. A tehetetlenség festménye ez. Fogalmam sem  volt, mit tudnék tenni, abban a helyzetben minden szó üres frázis volt. És az országos gyász összeért éppen akkor véletlen egy személyes fájdalommal is.

Somogyi Réka: Mutasd meg a bánatod, gyönyörű vagy a szenvedésedben

Somogyi Réka: Mutasd meg a bánatod, gyönyörű vagy a szenvedésedben

Képeket elsősorban öntörvényűen, „magamnak” festek, de szerencsére nem vagyunk különálló szigetek, így gyakorta áthallás van egy-egy alkotásom és egy másik élet között, ennek okán könnyű választani tőlem. Illetve előfordul, hogy megrendelésre, egy korábbi festményemből kiindulva egy adott témát dolgozok fel. De mindig fontos, csak olyanról tudok festeni, ami az enyém is, hozott anyagból dolgozom. Két méterszer egy méter az a maximális méret, melyet még szívesen vállalok, aztán utána befizetek egy masszázsra, mert hetekig hajolgatni elég kemény.

Legközelebb szeptember 21-én nyílik kiállításod.

Budakeszin élek, és nyílt itt két éve egy nagyon klassz kis galéria, a Punktum, ahol aznap este a Ridikül Szalon szervezésében nyílik egy könyvbemutatós, felolvasós kiállításom. Tavaly ősszel jelent meg harmadik, írásokkal illusztrált könyvem, Piroska nem tér le az útról címmel, ennek lesz a sokadik bemutatója. Ezenkívül majd még két további kiállításom lesz az ősszel, azok viszont már a fővárosban. A Facebook-oldalamon mindig naprakészen írok ezekről az eseményekről.