Stílus

Sorsfordító szavak: nem mindegy, hogyan mondom?

Nem. Szavaink különleges erővel bírnak, melyek pillanatok alatt képesek befolyásolni az érzéseinket pozitív vagy negatív irányba. Nem mindegy, hogy milyen stílusban, mely szavakat használva fogalmazunk, hiszen egy-egy mondat vagy szó örökre belénk is éghet.

Gondoljunk csak például az úszóinkra, akik egy-egy versenyszám előtt néhány másodperccel még zenét vagy egy relaxációs videót hallgatnak. A verseny gyakorlatilag ott a parton a fejekben dől el, hiszen aki nem tud eléggé összpontosítani, az már a rajtkőnél elveszíti a küzdelmet. Vagy jussanak eszünkbe Edison édesanyjának a szavai: fiát eltanácsolták az iskolából, és otthoni tanulásra kötelezték, mert az akkori elvárásoknak nem tudott megfelelni. Az iskolaigazgató levelében egyenesen úgy fogalmazott, hogy Edison szellemileg fogyatékos – és mit lépett erre az anya? A levélben fogalmazott bántó sorokat egyszerűen átfogalmazta. Nem engedte meg, hogy az ártó szavak eljussanak gyermekéhez, ezért zseninek nevezte a fiát, és a későbbiekben az is vált belőle. Nem lesz mindenkiből tehetséges feltaláló, élsportoló vagy életmentő orvos, de egyértelmű, hogy az ilyen és ehhez hasonló szavak akár romba is dönthetik gyermekeink önbecsülését és önértékelését, melyeket csak hosszú és kitartó munkával lehet helyreállítani.

Miben rejlik az igazi erő?

Az energiában. Abban az energiában, mely a szavaink mögött van, hiszen mondhattam volna, hogy meg fogsz gyógyulni, ha valójában abban egy percig sem hittem volna. Valamennyi szót ki lehet úgy mondani, hogy voltaképpen ott van mögötte a valós tartalom, netán ítélet és érzés.

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Hogyan mondjuk?

Őszintén. Az őszinteség nem zárja ki, hogy a másikkal tisztelettel és kedvesen beszéljünk, csupán át kell gondolnunk, hogy mely szavakat használjuk, és melyeket ne. Amikor beszélünk valakivel, akkor a figyelemre és a célunkra összpontosítsunk. Jó, ha képesek vagyunk türelmesen hallgatni, és ha negatív dologról van szó, akkor tapintatosan, de mondjuk el az igazat. Ha valóban azt mondjuk, amit gondolunk, akkor szavaink, gondolataink, beszédünk, testbeszédünk és cselekedeteink összhangban lesznek egymással.

Jó, de kinek van ehhez türelme?

Mindenkinek. Ahhoz, hogy változtassunk a szavainkon, beszédünkön, idő és önfegyelem szükséges, de a jó hír az, hogy a változás csak saját magunkon múlik. Kezdjük először pozitív dolgokkal. Látjuk, hogy az egyik rokonunk sikereket ért el az életének valamely területén? Már gondoljuk is? Akkor nyugodtan mondjuk ki, ettől mi nem leszünk kevesebbek, sőt, megtapasztalhatjuk, hogy jó érzés a másikat megdicsérni. Egy bók a kollégánknak, egy kedves szó az első emeleti szomszédunknak, és máris jobb hely lett a világ.

Fotó: iStock.com/Liderina

Fotó: iStock.com/Liderina

Mi a helyzet önmagunkkal?

A legnehezebb talán az önmagunkkal való „beszéd”, hisz túl sokszor inkább marcangoljuk, bántjuk magunkat. Vigyázzunk a megsértődéssel is, mert ezzel is csak magunknak ártunk. Figyeljük meg, hogy mikor gondolunk rosszat és jót magunkkal kapcsolatban. Majd gondolkodjunk el, mit kellene tennünk, hogy mindez ne így legyen. Mikor szidtuk le, szerettük vagy éppen ismertük el önmagunkat?

Szavainknak hatalma van, ezért gondoljuk meg jól, hogy inspirálunk, lelkesítünk, bátorítunk, bántalmazunk, megalázunk vagy éppen gyógyítunk velük.