Csillagok

Elhunyt Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színművésznő

Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő – a hírt a család közölte az MTI-vel vasárnap.

Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész 1927-ben született Győrben. A balettiskola után Makay Margit stúdióját végezte el. Tizenhat évesen, 1943-ban szerződött először színházhoz: 1943-ban lett a Fővárosi Operettszínház tagja. 1945 és 1966 között fellépett a Művész Színházban, a Magyar Néphadsereg Színházában, a Petőfi Színházban. 1966-tól lett a Vidám Színpad tagja, 1998-tól a Mikroszkóp Színpadhoz kötötte a szerződése. Kirobbanó temperamentumú, jó humorú, kiváló komika volt, aki az erőteljesebb eszközöket is szívesen alkalmazta. Számos vígjátéki szerepe mellett komolyabb karakterek megformálásában is maradandót alkotott.

Fontosabb szerepei voltak: Peacockné (Brecht–Weil: Koldusopera), Roticsné (Molnár Ferenc: Üvegcipő), Koltayné (Gábor Andor: Dollárpapa), Miss Finigale (Aszlányi–Karinthy: A hét pofon), Pletyus (Maugham–Nádas–Szenes: Imádok férjhez menni), titkárnő (Ray Cooney: Család ellen nincs orvosság), Pemeténé (Lakatos László: Vágyom egy ágy után).

 

Több filmben és tévéjátékban is szerepelt: Civil a pályán, Állami áruház, Mese a 12 találatról, Felfelé a lejtőn, Házasságból elégséges, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, Csárdáskirálynő.

Munkásságáért 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2007-ben a Táncsics Alapítvány életműdíját. 2010-ben lett érdemes művész, ugyanebben az évben Marton Frigyes-díjjal jutalmazták, 2015-ben kiváló művésszé választották. 2005-ben az Új Színház örökös tagjainak sorába fogadta, a Halhatatlanok Társulatának szintén örökös tagja.

Budapest, 2010. március 13. Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színművész meghajol a tapsot megköszönve, miután átvette a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjat a Parlament Delegációs termében. MTI Fotó: Beliczay László

Mindig fáradhatatlan volt, energiával és derűvel, szüntelen játékkedvvel teli. Hangereje is töretlen maradt, megőrizte jellegzetes rekedtes hangszínét, tiszta artikulációját, miközben kedélye, mosolya, szemének hamiskás csillogása is a régi maradt. Példaszerű volt az is, hogy a pályán eltöltött több évtized alatt soha jelentősebb konfliktusa nem volt sem főnökeivel, sem kollégáival, sem más embertársaival.