Otthon

Mindennapi rigolyáink

Mert mindannyiunknak van, hiába is tagadnánk. Van, aki a cipőket rendezgeti, más a függönyt, de az is lehet, hogy a szőnyegnek kell a fallal párhuzamosan állnia. Van, aki nem tud nyitott ablaknál aludni, míg más csak úgy tud. De vajon milyen apróságokhoz ragaszkodnak a szerkesztőség tagjai a háztartásban vagy azon kívül?

Mindig jót nevettem rajta, mikor a szüleim bizonygatták, onnan tudták, hogy működni fog a kapcsolatuk, hogy mind a ketten kitörölgetik maguk után a mosdót, akár már egyetlen kézmosás után is. Utálják, ha rászáradnak a porcelánra a vízcseppek. És persze ha meglátogatnak, mire észbe kapok, nálam is szárazra törölgetik a fürdőszobát. Bár nem tudom, miért csodálkozom, hiszen én is megfordítom a WC-papírt, akárhol járok a világon, ha nem úgy van fent a tartón, ahogy az nekem jó.

Nem olyan rigolyák ezek, amelyek komoly vitákat szülnek, apróságok csupán, nem töréspontokozók. Dolgok, amiket igazgatunk, amikre kényesek vagyunk, amik jobban tetszenek nekünk úgy, mert mi úgy szoktuk meg, vagy úgy szeretjük, vagy mert csak!

Fotó: iStock.com/kazoka30

Fotó: iStock.com/kazoka30

A férfiak rigolyásabbak?

A szerkesztőségben körbekérdezve máris az derült ki, hogy nem feltétlenül a nők a rigolyásabbak egy kapcsolatban (bár az is lehet, hogy érdemes lett volna néhány férfit is meginterjúvolni). Főszerkesztőnk, Tini mindjárt leszögezte, hogy neki nincsenek ilyen hóbortjai, de a felsoroltak mindegyike igaz… a párjára.

Szenior szerkesztőnk, Judit sem vallja magát rigolyásnak, de jókat szokott mulatni pasiján, aki minden reggel maga üríti ki a macskaalmot, ugyanis biztos benne, hogy egyedül ő tudja rendesen megcsinálni.

Anna, a képszerkesztőnk arra allergiás, ha hegyekben áll a mosogatnivaló. „Főleg, mert kicsi a konyhánk, és ha a mosogató tele van, máris az egész rendetlennek tűnik. A másik, hogy a pasim mindig rekeszszámra veszi az üdítőket, én pedig megőrülök a műanyag palackoktól. Ha már három darab felgyülemlik a nappaliban, úgy érzem, megfulladok. A legjobb, hogy neki fel sem tűnik, így sokszor vitázunk emiatt. Mikor van időm, összegyűjtöm őket, és inkább leviszem a szelektívbe.” Anna másik rigolyája nem a háztartáshoz, inkább a bevásárláshoz kötődik: „Mindig rendezve teszem fel a dolgokat a szalagra. Párhuzamosan, szépen olyan sorrendben, ahogy később a táskába szeretném pakolni.”

Fotó: iStock.com/ferlistockphoto

Fotó: iStock.com/ferlistockphoto

Rendezett függöny, rendezett lélek?

Egyik hírszerkesztőnk, Manu a hazaérkezés utáni fél óra nyugalmához ragaszkodik. „Átöltözöm, lehuppanok a kedvenc fotelembe, és szép lassan váltok át „otthon üzemmódra”. Ha ezt az időt megzavarja valaki, akkor elég morcos tudok lenni. A WC-papír-gurigát – magamban morgolódva – én is mindig visszaállítom a helyes irányba, a másik, amitől megőrülök, ha éjszaka bekapcsolva marad a számítógép, vagy ha a tévé stand-by módban marad. Mindig mindent ki kell kapcsolnom, különben nem tudok nyugodtan aludni.”

A magam részéről – a WC-papír-guriga mellett – sajnos jó sok rigolyám van, és a szerkesztőségben beszélgetve rá kellett ébrednem, hogy talán egy kicsit túl sok is. Én például azt szeretem, ha szép, rendezett a függöny, és ha a hűtőszekrényben minden a megszokott sorrendben van. Ha valamit egy adott polcon szoktam meg, bizony rutinszerűen visszarendezem, ha valaki rossz helyre teszi vissza. Már csak azért is, mert legközelebb is ott keresem majd. Hasonló a helyzet a cipősszekrény tartalmával is. Szerencsére a barátomat nem zavarják ezek a dolgok, megszokta a kis rigolyáimat, és habár észre sem veszi, neki is van: azonnal lekapcsolja utánam a villanyt, ha csak egy pillanatra is kijövök a szobából. A legszebb az egészben, hogy pontosan tudom, bármikor le tudnánk szoktatni magunkat ezekről a dolgokról, egyszerűen csak így érezzük magunkat komfortosan a saját otthonunkban, a saját kis rendszerünkben.