Otthon

Albérlet vs. kollégium – nem csak a pénz számít

Hétről hétre drágulnak az albérletek, a felsőoktatási ponthatárok kihirdetése után pedig Budapesten és a vidéki egyetemi városokban – mint minden évben – követhetetlen áremelkedés kezdődött. Persze ez is fontos, sőt döntő szempont, de mást is érdemes figyelembe venni a kollégium vs. albérlet döntésben.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy amikor évekkel ezelőtt felkerültem a fővárosba az egyetemi tanulmányaim miatt, rögtön egy szuper és olcsó albérletbe költöztem. Egy kedves barátnőm szüleié volt a lakás, így éldegéltünk együtt évekig az egyetem alatt, remek főbérlővel és lakótársakkal. Sok barátom kollégista lett, de akadtak még páran, akik az albérletet választották, hiszen 2-3 lakótárssal akkor még akár a belváros közepén is találhattunk egy-egy szuper lakást. Azóta sokat változott az ingatlanpiac, ma már a lakásvásárlás egyre kevésbé opciót, hiszen nagyon elszálltak az árak, de akkor is mélyen a zsebükbe kell nyúlni az egyetemistáknak – vagy szüleiknek –, ha több lakótárssal és a városközponttól távolabb bérelnek lakást. Ez különösen igaz a fővárosra, de a vidéki egyetemi városokban is emelkednek az árak. Egy többszobás albérletért akár 100–150 ezer forintot is elkérhetnek, erre jön még a rezsi és a foglaláskor kifizetendő kaució. Ráadásul már jóval a felvételi ponthatárok kiderülése előtt érdemes elkezdeni a keresést, hiszen utána indul csak be igazán a drágulás. A lakásbérlés és -vásárlás mellett a harmadik opció a kollégium, ami szintén nincs ingyen (10–25 ezer forint között mozog), de jóval olcsóbb, és kisebb felelősséggel, igaz, nagyobb kötöttséggel is jár. Arról nem is beszélve, hogy nem nyer mindenki felvételt ezekbe az intézményekbe, hiszen rengeteg a hallgató, a megpályázott helyek pedig elsősorban szociális alapon kerülnek kiosztásra.

Fotó: iStock.com/rilueda

Fotó: iStock.com/rilueda

Családias albérlet

Balázs (24) az egyetemi évei alatt az albérletet és a kollégiumot is kipróbálta. „Barátokkal költöztem fel Budapestre, nagyon jól éreztük magunkat az albérletben, igaz, ez kicsit lassította a szaktársak megismerését. Később kipróbáltam a kollégiumot is, főleg kényszerből, de az első tapasztalatok után már nem ódzkodtam tőle annyira. Kevesebb felelősséggel jár, hiszen nem nekem kell fizetnem a számlákat, leolvasnom az órákat, de valóban kevesebb szabadságot is ad. Én egy frissen felújított kollégiumba költöztem, ahol nagyon figyeltek a szobák állapotára, a legkisebb problémát is azonnal javítani kellett.” Annak már kevésbé örült, amikor egyszer olyan szobát osztottak rá, amely épp a kollégium tánctere fölött volt. „Akkor tanultam meg füldugóval aludni. A közös fürdő- és mosdóhasználatot is nehéz volt megszokni, sajnos nem mindenki figyel oda a tisztaságukra.” Ha választani kellene, Balázs inkább az albérletre szavazna, bár elismeri, hogy könnyebben ment a tanulás, amikor a szaktársai vették körül, akik hasonló órákra jártak. „A legjobban azt szerettem és szeretem az albérletben, hogy olyanok leszünk a lakótársaimmal, mint egy család, a nap végén együtt főzünk, vagy filmet nézünk, és még a takarítás is közös program. Persze itt is sok kompromisszumot kell kötni, hiszen együtt élni senkivel sem könnyű. Sok múlik a főbérlőn is, illetve azt sem árt észben tartani, hogy egy lakóházban talán nem értékelik annyira, ha áthívunk néhány barátot egy-két sörre az éjszaka közepén.”

Éljen a kolesz!

Csilla (20) nem próbálta az albérletet, de nem is bánja, hiszen mindent megkapott a kollégiumtól, amit remélt. A lakhatás mellett barátokat, bulizási lehetőséget, tanulótársakat, mindezt ráadásul elég olcsón. Szerinte így lehet igazán megtapasztalni azokat a sokat emlegetett „legszebb egyetemi éveket”. „Nekem nem okoztak gondot a kollégium miatti kompromisszumok, talán azért sem, mert korábban is közös szobán osztoztam a testvéremmel, és szerencsére eddig szuper szobatársakat fogtam ki az egyetemi évek alatt. Remélem, a következő tanévben is szerencsém lesz. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy a kollégiumban nem tarthatok háziállatot. Ha egyszer saját lakásba vagy albérletbe költözöm, biztosan lesz egy macskám, szerintem attól lesz igazán otthonos egy lakóhely.”

Fotó: iStock.com/fizkes

Fotó: iStock.com/fizkes

Távol az otthontól

Van még egy fontos szempont, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A középiskola vége, a felsőfokú tanulmányok kezdete gyökeres változást hoz a fiatal felnőttek életébe, és akármennyire is hatalmas bulinak tűnik néha, ez komoly váltás, az első lépés a felnőtt, önálló élet felé. Olyan döntéseket kell meghozni, amelyeknek már súlyuk van, jönnek a vizsgaidőszakok, a szárnypróbálgatások a munkaerőpiacon. Aki más városban folytatja tanulmányait, kiszakad az ismerős közegből.

Személy szerint nagyon nehezen éltem meg az otthonomtól való elszakadást, így nekem – és biztos vagyok benne, hogy sokan így vannak ezzel – különösen fontos volt, hogy családias környezetben legyek, olyan helyen, ahol biztonságban érzem magam. Számomra ez volt az elszakadás ideális módja. Sokan viszont épp azt élvezik, hogy távolabb kerülnek a szigorú szülői figyelemtől, és nem küzdenek a honvággyal. Élvezik az egyetemi évek szabadságát, a kollégium nyüzsgő forgatagát, rendezvényeit, és az ott épülő szuper közösség adta lehetőségeket. Érdemes ezeket a szempontokat is figyelembe venni.