Te + Én

Házasság nélkül – a papír az csak egy darab papír?

Szívesen hangoztatják sokan, hogy igen. Nem kell esküvő – lagzi még kevésbé –, elég az én a tied, te az enyém ígérete, a nagy ritkán odavetett szeretlek, és elhisszük, mindez az idők végezetéig tart majd.

Na de nézzük meg a válási statisztikát: többen válnak ma már, mint házasodnak – állítják még többen –, vagyis a papír se GARANCIA semmire, és ez így igaz. De akkor sem tekinthetünk a házasságra úgy, mint egy autóba beépített fékre. Eredeti küldetése szerint nem visszafog, hanem előre- és felfelé visz. A házasság nem egy technikai eszköz vagy aktus. Nem garancia valóban semmire, de valamivel talán mégis többet ígér, mint kétdoboznyi könyv egy polcra helyezése, meg az egy fiókba dobált fehérneműk kusza halma. A közös mosás, a veszekedés azon, ki porszívózzon a hétvégén.

Én a magam részéről biztosan nem fékként gondolok a házasságra, hanem átgondolt, megfontolt ígéretre. DÖNTÉSRE. Felelősségre. De leginkább szövetségre. Nem vagyok valami trendi, tudom. És hitelességem se lehet teljesen teljes, hiszen 20 év házasság után váltam el. És én akartam válni, én mondtam fel a szövetséget. Az okokra most nem térnék ki, de tény, erősebb okai voltak válásomnak, mint a porszívózás körüli vita. Ennek ellenére hiszek a házasságban.

Fotó: iStock.com/Kostyazar

Fotó: iStock.com/Kostyazar

De mi is a házasság valóban?

Elsősorban, másodsorban és sokadszorra is: még most is – védelem. Védelem az egyénnek, aki ígéretet kap arra, hogy párja mellette fog állni. Ígéret arra, hogy a felek egyenlő arányban jutnak javakhoz – hogy megosztoznak az utolsó falaton is. Ígéret arra, hogy a gyereket vagy gyerekeket KÖZÖSEN fogják felnevelni. Ígéret arra, hogy baj esetén támaszkodni lehet majd a másikra.

Garancia ez az ígéret bármire? NEM. De az el nem hangzott ígéretet még annyira sem kell komolyan venni, mint azt, ami valamikor – sok-sok, a párhoz tartozó ember előtt – elhangzott.

Spirituális IGEN

Akár szakrális esemény a házasság a felek számára, akár nem, ha hiszünk abban, hogy a szavaknak ereje van, akkor az esküvő az, aminek hangzik: eskü. Az IGEN pedig spirituális erejű. Ettől függetlenül, ahogy száz másik szent esküt, ezt is meg lehet törni, nem vitatom. Mégis másként élik meg az egymástól való elszakadást azok, akik valamilyen belső erők megmozdítása mentén, lélekből HITTEK ebben, mint azok a felek, akik talán sosem.

Fotó: iStock.com/son_Lee_Hughes

Fotó: iStock.com/son_Lee_Hughes

Elválni könnyebb, mint házasodni

Végső soron ma már így van – ha megegyeznek a felek, még akkor is, ha van közös gyerek, néhány hónapon belül visszakaphatják a szabadságukat. De papíron innen, vagyis élettársi kapcsolat esetén még ennél is könnyebb a szabadulás. Magyarázkodni se kell senkinek. És van az úgy, hogy valaki úgy érkezik haza élete társához, hogy üres a lakás. Elcuccolt a másik. Esetleg van egy cetli, hogy majd elviszi a többi holmit is. Néha cetli sincs. Hallottam ilyenről is. És ez nem jelenti azt, hogy egy házasságban nem fordulhat elő ilyen jellegű távozás – mégis hinni szeretném, hogy nehezebb a szavak nélküli távozás akkor, ha az összeköltözés nem együttlakás volt, hanem több annál. Akár van gyerek, akár nincs.

Lehet ezen vitázni, velem is és akár egymással is a másként gondolkodó feleknek: e pillanatban ezt a kérdést nem oldjuk meg. Egy „együttélésre” vagy „úgyiselválunkra” berendezkedett világban, vagy egy olyanban, ahol fontosabb lehet az esküvő körüli felhajtás, mint a házasság, valóban nincs túl nagy különbség, hogy papíron innen vagy túl szól a kapcsolat. De én makacsul hiszek abban, hogy fordul egyet majd a világ kereke, kicsit helyrerázódnak a dolgok. Talán újra fontos lesz a család. Fontosabb a gyerekvállalás, mint jelen pillanatban. Talán helyére kerül spirituálisan is az egymáshoz tartozó felek szövetsége. Talán újra érték lesz az igen.