Siker

„A szabadabb élet hiányozna a legjobban” – interjú Lukács Cecília biogazdásszal

Két évet élt Amerikában, így pontosan tudja, milyen a nagyvárosi élet, most mégis egy Somogy megyei kis faluban él a családjával. Vajon hogy talált önmagára, és hogyan épített fel nemcsak egy biogazdaságot, de egy egész ifjúsági tábort is?

Hogy kerültél Kiskorpádra?

Vidékre jöttem férjhez, a párom mezőgazdasági mérnök, és a családja mindig is gazdálkodott, így nem volt kérdés, hogy nekünk is lesz nagy kertünk, tartunk majd állatokat. Persze soha senki nem tudja azt a méretű kertet megteremteni magának, ami pont megfelelő lenne – vagy túl kicsi lesz, vagy túl nagy –, mi is kéthektáros területet vettünk meg, és ezen építettük fel a családi házunkat, hoztuk létre a biogazdaságot. Törekszünk arra, hogy mindent vegyszermentesen termeljünk meg, még a magokat is mi tesszük el. A kertben és a házban is nagyon fontos az újrahasznosítás, a környezetbarát életvitel. Amikor a ház és a kert is szépen működött, régi álmom vált valóra: egy pályázat segítségével létrehozhattuk az ifjúsági táborunkat, a Szent Kristóf Udvarház Gyermek és Ifjúsági Tábort.

Fotó: Lukács Cecília

Fotó: Lukács Cecília

Milyen programokkal várjátok a táborozókat?

Harminc fő befogadására vagyunk képesek, a táboraink során megismertetjük a gyerekeket a természet közeli, paraszti életmóddal, azzal, hogy már eleve a takarításhoz és a mindennapi élethez is vegyszermentes anyagokat használunk. Minden étel biogazdálkodásból származik, a gyerekek pedig állatokat simogathatnak, gondozhatnak, lekvárt, sajtot, szappant készíthetnek, kertészkedhetnek, kézművesedhetnek, horgászhatnak, néptáncot tanulhatnak, kirándulhatnak, megismerkednek az ehető és a mérgező növényekkel, gombákkal, a csillagos égbolttal. Emellett a család minden tagját igyekezzük bevonni, tartunk apa-fia és anya-lánya hétvégéket, van ifjúsági klubunk, baba-mama és háziasszony-találkozókat szervezünk.

Mi volt a legnehezebb a vidéki életben?

Amíg a házunk el nem készült, egy másik kis faluban laktunk, talán a fűtéssel akadt a legtöbb gondom. Minden szobában másmilyen fatüzelésű kályha volt, és nagyon nehéz volt tüzet gyújtani azok után, hogy a városban korábban csak felcsavartam a fűtést, és fél óra múlva meleg volt. De nagyon szeretek itt lenni. Rengeteg állatot tartottunk, birkákat tenyésztünk, baromfiudvart hoztunk létre, jelenleg átalakítás alatt van a helyük. Minden megtermő gyümölcsöt, zöldséget felhasználunk, elteszünk télire. A szívem csücske visszahozni a régi hagyományokat, hogy a gyümölcsöt nem hagyjuk a fán vagy a fa alatt, hanem befőzzük, megőrizzük. A fűszereket is magunk szárítjuk, ahogy a zöldségeket is így tesszük el későbbre.

Honnan van erőd mindehhez?

Nagyon sok helyen jártam már, két évre kimentem Amerikába egy szál bőrönddel, igen kevés nyelvtudással, és onnan hazaérve úgy éreztem, ha kint megálltam a helyem, akkor már bárhol sikerülni fog. Nehéz volt persze átállítani a mentalitásomat, hiszen míg városban az emberek maximum egy hétre előre terveznek, addig itt vidéken egy egész évre kell. Mi magunk állítjuk elő a takarmányt, a szénát, a gabonát, és ha azt akarjuk enni, amit eltettünk, akkor bizony egy évet kell átölelnünk. S persze vannak nehézségek, a gyerekek a városba járnak iskolába, ingázunk, de hihetetlenül élvezem a vidéki életet. A természetközelség miatt otthon érzem magam, feltöltődöm. Nincs tévénk, nálunk az a mozi, hogy a teraszról figyeljük az érkező vihart, és ellátunk egészen messzire.

Fotó: Lukács Cecília

Fotó: Lukács Cecília

Nem érzed néha egyedül magad?

Azáltal, hogy működtetjük a gyerektábort, és a kaposvári plébánia közösségébe is becsatlakoztunk, nagyon sok embert ismerünk, és sokan járnak ki hozzánk. Már hét éve lakunk itt, és kialakult egy kör, egy csapatnyi ember, akik szívesen jönnek. A lelki élet és a családi kapcsolat nagyon fontos, épp ezért szervezünk anya-lánya és apa-fia programokat. Akik eddig megfordultak nálunk, nagyon jól érezték magukat, és ez sok erőt ad.

Ha most hirtelen ledobnának New Yorkban vagy akár Budapesten, mi okozná a legnagyobb sokkot?

A nagyon sok ember, a zsúfoltság. Itt vidéken, pláne két hektár földdel azért van tér, nincsenek olyan közel hozzánk az emberek. Talán a tiszta levegő hiányozna a legjobban, itt olyan mély, nagy levegőket lehet venni, a városban pedig, akár csak Budapesten is rögtön megérzem a szmogot. A szabadabb élet hiányozna a legjobban, hiszen az öngondoskodás önbizalmat ad.