Olykor már az is nehéz, hogy a depressziós fél egyáltalán hozzánk szóljon, hogy beszélgessen velünk, pedig mi abban reménykedünk, hogy azzal már tudunk neki segíteni. Ez igaz, csakhogy ezek közben a hétköznapi szóbeli érintkezések közben mondhatunk egymásnak olyasmit, amit nem úgy gondolunk, vagy csak azért mondjuk, mert már elfogytak a szavaink. Segítünk értelmezni azokat a jellemző mondatokat, amelyek ilyenkor a legtöbbször elhangzanak.
Fotó: Pexels/CCO Licnese
Ez rólam szól, nem rólad
Gyakran előfordul, hogy a depresszióban szenvedő személy már idegesítő, feszültek leszünk a társaságában. Elszigetelődnek, nem szívesen vannak társaságban. Ez a viselkedés nem feltétlenül nekünk szól, talán nem is fogja fel, hogy mit csinál, csak úgy érzi, most ez a jó neki. Próbáljunk együttérezni és magára hagyni, amikor csak lehet. Nem a mi személyünknek szól, hanem a lelkiállapota olyan, amilyen.
Nem neked kell megjavítanod engem
Az egyik fél depressziója esetén a partnere gyakran érezheti azt a nyomást önmagán, hogy segíteni szeretne rajta. Kérdezgeti, mit tehetne, hogy jobban legyen a partnere, hogyan tudná enyhíteni a depressziót. Ami persze nemigen sikerül, nem is hagyja a másik, és ettől a segítőkészség dugába dől, amitől a segítő is feszült lehet, ahogyan a depressziós fél is bosszankodhat, hogy miért erőlködik a másik, amikor úgysem tud segíteni… Ne vegyük magunkra, nem tehetünk róla, bennünket csak a jószándék vezetett. ne Nehezítsük meg a másik dolgát azzal, hogy még mi is veszekszünk vele emiatt.
Nem kell érteni, csak hallgassuk meg
A címben talán benne is van minden. Ha nem voltunk még depressziósak, úgysem tudjuk, mi zajlik a másikban, de ha voltunk, talán akkor sem értjük meg teljesen. Viszont ha meghallgatjuk, az segítség lehet a számára. Óvatosan adhatunk tanácsot, visszakérdezhetünk, próbálkozhatunk, de ha nem megy, ne erőltessük. Csak hallgassunk.