A napraforgó magjának a belseje vitaminokat (B1, B2), nikotinsavat, foszfort, vasat, káliumot, növényi zsírokat és sok fehérjét tartalmaz. A napraforgószirmokból készített teában lévő összetevők pedig bizonyítottan vízhajtó, lázcsökkentő és sebgyógyító hatásúak. A magbél (más néven szotyola vagy makuka) nyersen, olajban sütve vagy szárazon pirítva is ehető. A nyers mag csíráztatva és salátákba, szendvicsek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként ehetők. Értékes, sütésre is alkalmas olaj sajtolható belőle.
Fotó: iStock.com/bhofack2
Magjának olaját étkezési célokra és gyógyszeres kenőcsök készítésére is használják. A szakemberek szerint a többszörösen telítetlen zsírsavak segítségével megelőzhetjük a szív- és érrendszeri betegségeket és csökkenthetjük a koleszterinszintet.
A napraforgó virága olyan népszerű lett Európában, hogy még Van Gogh is előszeretettel festette meg ezt a napsárga virágot, amelyből egyébként sárga színanyagot állítanak elő.
A napraforgóolajat eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták, étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből szappant főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják. A napraforgó emellett nemcsak fontos olajnövény, de értékes zöldtakarmány is. A másodnövényként sűrűn vetett napraforgó a legbiztosabb zöldtrágyanövény az ország bármely területén.
Így forog a virág a nap felé
Meglepő lehet, de azt, hogy hogyan követi a napraforgó virága a nap járását, csak nemrég sikerült kideríteniük a tudósoknak. Ez a tulajdonsága ugyanis evolúciós előnye a növénynek, hiszen minél több fény éri, annál nagyobbra nő, és annál több lesz a termés. A palánták keletről nyugat felé fordulva követik a napot, majd éjszaka 180 fokot visszafordulva várják a pirkadatot. A kifejlett növények azonban már nem forognak, azok „feje” kelet felé fordulva marad. A napra forgás jelenségének kiváltója tehát a napfény, illetve a növény belső biológiai órája, az úgynevezett 24 órás cirkadián ritmus, ami a növényi (például növekedési) hormonok termelődését szabályozza – olvasható a Science tudományos folyóirat cikkében.
Fotó: iStock.com/qingyi
Ezt a ritmust a nappal és az éjszaka, vagyis a világosság és a sötétség befolyásolja, amihez hozzákapcsolódnak a szárnövekedést irányító gének. Nappal a palánta szárának árnyékos, keleti oldalán nőnek gyorsabban a sejtek, éjszaka pedig a szár nyugati oldalán, ezért fordul vissza a virág kelet felé, épp napkelte idejére. Amint a növény szára kifejlődik, ezek a gének „kikapcsolják” a szárnövekedést, a napraforgó tányérja pedig keleti irányban stabilizálódik.
Az indiánok már 3000 éve termesztik a napraforgót, amelyet Kolumbusz honosított meg Európában. Sokáig csak dísznövényként ültették, később pedig inkább takarmánynövényként hasznosították. A magból sajtolt olaj fogyasztása csak az 1940-es évektől terjedt el, mára a legszélesebb körben forgalmazott étolajak egyike lett.