A szőke herceg létezése és annak eljövetelére várni nagyon romantikusnak hangzik, de vajon tényleg van értelme ennek szentelni az életünket? Egyesek szerint ez egy irreális elvárás, a mai világban a legnagyobb jóindulattal sem léteznek ilyen csodalények. De akkor miért is beszélünk róla? A tündérmesék hibája, hogy álomvilágba ringatjuk magunkat, és olyan elvárásokkal kezdünk a párválasztásba, amiktől valószínűleg rövid időn belül megszabadulunk, megváltoztatjuk azokat, mert rájövünk, hogy a szőke herceg kopaszodik, a fehér lova pedig egy sárga villamos?
Fotó: iStock.com/Katie_Martynova
Félreértés ne essék, nem vagyunk ennyire kiábrándultak, hiszünk a szerelemben és az életre szóló kapcsolatokban. A mesék azonban másról szólnak – és ezért kezdtünk el azon gondolkozni, hogy vajon mik azok a dolgok, amiket ezeknek a bizonyos meséknek a hatására elképzelünk a jövőbeni kapcsolatainkról és párunkról. Milyennek képzeljük az úgynevezett „álompasit”, és milyen férfi mellett hajtjuk álomra a fejünket? Vajon jól van ez így?
A szakemberek szerint akkor, ha a mesékben olyan sokat hangoztatott „boldogan éltek, míg meg nem haltak” örökké tartó, gondtalan szerelemre vágyunk, akkor egyrészt folyton csalódhatunk a mellettünk lévő férfiban, másrészt valószínűleg párkapcsolati sikertelenségre ítéljük önmagunkat. Továbbá könnyen elveszíthetjük az ideális pár keresésében önmagunkat is, hiszen ez nemcsak a partnerünkre gyakorolhat nyomást, de ránk is.
A szőkére várva
Bárhogy is képzeljük el a számunkra tökéletes (legalábbis a képzeletünkben annak tűnő) férfit, akiről azt fantáziáljuk, hogy mellette örökké boldogok lehetnénk, és ő is azzá válna mellettünk, végül szomorú szemekkel az ablak mellett ülve végezzük, amint a bejáratot figyelve arról álmodozunk, hogy egyszer besétál rajta Ő.
A szakemberek azt javasolják, hogy vegyük végig azokat a tulajdonságokat, amik számunkra fontosak egy férfiban, egy társban, és ezekre a tulajdonságokra koncentráljunk. A beszélgetések, az együtt töltött idő során derül ki, hogy összeillünk-e, vagy sem. S mivel valószínűleg nekünk is vannak hibáink és gyengeségeink, a másiknál se legyünk annyira kritikusak, hogy ezeket kizáró okokként az orra alá dörgöljük – csak abban az esetben, ha számunkra azok a „hibák” valóban kizáró erővel bírnak.
Fotó: iStock.com/Khosrork
Sárkánymentes övezet
Tegyük fel, hogy végül mégis találkozunk valakivel, aki (úgy, ahogy) megfelel a számunkra. Ekkor jön a tündérmesék következő buktatója, hiszen sehol a láthatáron nincs egy valamirevaló hétfejű sárkány, három próba vagy gonosz boszorkány, akinek túljárhatna a mi valódi hercegünk az eszén, hogy megmentse az életünket és elnyerje a kezünket. De ha egy kicsit utánagondolunk, akkor mégis egy igazi hős van mellettünk, aki megszerel mindent a lakásban és a ház körül, aki minden problémára tud megoldást, és halált megvető bátorsággal hagyja, hogy mi válasszuk ki az esti filmet, vagy hogy bármit rendeljünk az étlapról, bármennyi is lesz majd a végösszeg. Viszi a táskánkat, hoz egy pohár vizet és megeszi a csípős ételeket – apró bátorságpróbák ezek, de ő így fejezi ki, hogy mennyire szeret bennünket. És higgyük el, ha kellene, még az oroszlánnal is megbirkózna, de miért keresné a bajt, ha nem muszáj? (Mert okos is.) Egy szó mint száz: ne legyenek „sárkányölő” elvárásaink, csak hagyjuk, hogy a lehetőségeihez képest, a maga módján bizonyítsa nekünk, hogy mi vagyunk a mindene.
Első látásra a másik felem
A másik felünk, a lelki társunk megtalálása nem egyszerű, sokaknak egy egész élet sem elég erre. A mesékben persze ez egy szempillantás alatt megvalósul, hiszen a történet szereplői eleve egymásnak vannak teremtve. A lányok nemigen gondolkoznak azon, hogy vajon tényleg az igazi mentette-e meg őket, nem kételkednek, nincs is miért, ő az, és kész. Ezzel szemben mi mennyit is gondolkozunk azon, hogy a párunk megfelelő partner-e a számunkra? Nem mintha ez probléma lenne, hiszen fontos, hogy alaposan átgondoljuk, kivel kötjük össze az életünket. A lelki társra várni nem valami optimális, ha a hétköznapi párválasztásra gondolunk, nagy esélye van annak, hogy csak a reménytelen boldogtalanságunknak ágyazunk meg vele. De ha mégis rátalálunk, az valóban maga a hétköznapi csoda.
