Te + Én

Parfüm, pomádé és egy csokor gerbera a mamának: randiszokások régen

Amikor a randi még randevú volt, vagy találka, és repeső izgalommal járt, no és persze hatalmas készülődéssel. De nem ám csak a ruhásszekrény előtt!

A randevúzás, egyáltalán a romantikus „lányelnyerés” már a középkorban is létezett, csak akkor még párbajokon dőlt el, ki nyeri el  a hölgy kezét. Ekkor született meg a trubadúrköltészet, és indult az általános imádat, versírás, rímfaragás, természetesen a szigorú társadalmi szabályok betartásával – legalábbis látszólag. Az egyház erős befolyása miatt elképzelhetetlen volt bármilyen testi érintkezés az esküvőig, ezért az udvarlások során maximum virágnyelven, óvatosan lehetett bókolni is. Minden találkozóra úgy készültek a szerelmesek, mintha az lenne az utolsó, kis ajándékokkal lepték meg egymást, a férfiak nagyon gyakran vittek virágot. Később, nagyanyáink idejében is csupán a férfi kezdeményezhetett, ő volt az, akinek az udvarlás minden költségét fedeznie kellett, és csakis udvariasan, gálánsan bánhatott szíve hölgyével. Egy úriember nem fecsegett a nőügyeiről másoknak, nem hozott hírbe senkit, a szavát betartotta – vagy ha nem, hát beperelték házassági ígéret megszegéséért. Ezt a szokást ugyan nem sírjuk vissza, de néhány régi randevúzási illemszabályt nagyon is!

Fotó: iStock.com/BAUER SÁNDOR

Fotó: Fortepan/BAUER SÁNDOR

A férfi megy a házhoz

Nem sötét szórakozóhelyen, idegen kocsmában keresgélte egyik a másikat, hanem a férfi megbeszélt időben érkezett a lányos házhoz, akkor is, ha utána valamilyen programra mentek. Nem volt SMS meg üzenet, hogy „itt vagyok félúton!”, hanem a lovag elegánsan felöltözve az ajtón kopogtatott, és a legtöbbször udvariasan elcsevegett a háziakkal, mielőtt elindult volna a hölgyét karon fogva.

Öltözködés

Bár ma már simán felveszünk egy farmert meg egy jobb pólót a randira, régebben csak teljes glancban lehetet udvarolni, még a szegényebbek is elővették az ünneplős ruhát, a férfiak nagy gonddal borotválkoztak, pomádéval kenték a hajukat, illatoztak, a nők pedig az egész napot arra szánták, hogy a legjobb formájukat hozzák.

Virág a kézben 

Annak idején egy férfi sem kopogtatott az ajtón üres kézzel. Minimum virágot vagy apró ajándékot vitt magával, sőt, ha nagyon udvarias volt, a mamának is vitt egy szép csokrot.

FOotó: Fortepan/KOTNYEK ANTAL

Fotó: Fortepan/KOTNYEK ANTAL

Nem volt hazudozás

Manapság egy férfi sem szereti azonnal kinyilvánítani a szándékát, ezért randit is csak úgy félig kér. Ez a „fussunk össze valahol” vagy az „akkor majd látjuk egymást a bulin” és hasonló utalások általában azt jelzik, hogy az adott férfi érdeklődik, de nem mer, vagy nem akar randevút kérni, sőt, magát a szót is kerüli. S ha már nem nagykönyvbéli a találkozás, akkor már van ok arra, hogy az egész kiöltözős, virágos hercehurcát lespórolja.

Udvariasság

Persze a lekezelő „majd én rendelek helyetted, drágám” típusú viselkedés egyetlen nőnek sem hiányzik, de az egyenlőség korában sem haragszunk meg azért, ha nem pöffeszkedő, csak csendesen udvarias módon kinyitják nekünk az ajtót, kihúzzák nekünk a széket, nem telefonálnak, üzengetnek mellettünk, hanem ránk figyelnek, és beszélgetnek velünk.

Fotó: Fortepan/SZENT-TAMÁSI MIHÁLY

Fotó: Fortepan/SZENT-TAMÁSI MIHÁLY

Nem volt egyéjszakás kaland 

A régi randevúk korában elképzelhetetlen lett volna, hogy a férfi az első – vagy a harmadik – randi után a nőnek essen. Persze akkoriban sem tartotta be mindenki az esküvőig nincs szex szabályt, de a folyamat lassan haladt előre, és akit nem érdekelt a nő lelke, csak a teste, az nem udvarolni járt, hanem egészen máshová.