Te + Én

Bizalmatlanság, féltékenység: miért nézzük meg a párunk üzeneteit?

Éjjel-nappal üzeneteket kapunk, mi és a környezetünkben mindenki. A jelzésekre szinte egyszerre kapjuk fel a fejünket, mindenki a saját készüléke után nyúl: vajon kinek jött egy új üzenet? Márr megint a párunknak? Este tíz után? Ki írogat neki?

„Mindig, mindent megbeszélünk a barátommal, nincsenek titkaink. Mégis előforul, hogy amikor megkérdezem, ki írt neki, nem mondja el, mert szerinte féltékenységből kérdezem, és azt nem szereti. De hát miért másért kérdezném?” – tette fel a kérdést Annamari. És bár korábban sosem csinált ilyet, körülbelül egy évvel ezelőtt egyszercsak megnézte a párja üzeneteit. „Kiderült, hogy semmi okom nem volt a félelemre. Fiúkkal és lányokkal is beszélgetett a párom, de olyan beszélgetést nem találtam, ami igazolta volna a féltékenységemet. Rosszul éreztem magam, ugyanakkor meg is nyugodtam – azóta néhanapján belekukkantok a telefonjába, de nem rendszeresen. Csak amikor megint jön az a bizonytalan érzés, amit eloszlathatok egy gyors csekkolással” – árulta el a 34 éves üzletvezető féltve őrzött titkát.

Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages

Fotó: iStock.com/monkeybusinessimages

Állandó ellenőrzés

Tegyük a szívünkre a kezünket: olykor mi is szívesen belenéznénk a párunk telefonjába, csak végigfutnánk, aznap kivel beszélt, esetleg egy-kettőbe bele is néznénk. Hogy Annamarihoz hasonlóan megnyugtassuk magunkat. Vagy meg is tesszük, de még magunk előtt is inkább titkolnánk, hogy mennyire bizonytalanok vagyunk. De miben is? A kapcsolatunkban? A másikban? Önmagunkban?

„Én rendszeresen megnézem a pasim beszélgetéseit. Amikor fürdik, otthagyja a szobában a telefonját, én meg egyszer megjegyeztem a kódját. Azóta egyszerűen képtelen vagyok uralkodni magamon, és nem tudom megállni, hogy ne nézzem meg, kivel beszélgetett aznap” – magyarázta Vanda. Hozzátette, hogy valójában sosem talált olyasmit, ami indokolta volna a bizalmatlanságot, mégsem tudja kiagyni a lehetőséget, hogy belenézzen a párja telefonjába. „Egyszer-kétszer próbálom olyan irányba terelni a beszélgetést, hogy kiderüljön, a barátom elmondja-e nekem, hogy kivel beszélgetett, vagy hogy miről, az esetek többségében sikerül is. Olyankor elmeséli, hogy ki írt rá, miről cseteltek, én meg egy kicsit rosszul érzem magam, amiért nyomozok, de egyszerűen képtelen vagyok leállni” – vallotta be a 35 éves asszisztens.

Fotó: iStock.com/domoyega

Fotó: iStock.com/domoyega

Nem lehet megunni

Klári még a barátnőinek sem vallotta be soha, hogy olykor beleolvas a barátja beszélgetéseibe. „A laptopján nem kér jelszót a program, ezért gond nélkül be tudok lépni az oldalára. Gyorsan végigfutom, hogy kikkel beszélgetett az elmúlt napokban, és ha van időm, akár bele is olvasok egyikbe-másikba – persze azokba, amiket veszélyesebbnek találok” – avatott be a technikájába a 29 éves üzletkötő. „Egyszer találtam is egy olyan beszélgetést, ami napokig nem hagyott nyugodni. Megpróbáltam kideríteni, hogy csak egyszeri alkalom volt, vagy máskor is írogatnak-e egymásnak azzal a lánnyal. Aztán azon kaptam magam, hogy rászoktam a folyamatos kémkedésre. Nagyon rosszul éreztem magam. Most már csak akkor nézek bele, ha úgy érzem, mert egy nő szerintem ezt igenis érzi, hogy van okom aggódni. És nagyon megnyugtató, amikor látom, hogy teljesen felesleges…” – mondta mosolyogva Klára. Majd hozzátette, hogy minden tisztelete azoké a nőké, akik egyáltalán nem ellenőrzik a párjukat, szerinte ő erre egyszerűen képtelen lenne…