Te + Én

Valóban szeretünk, vagy már csak kötődünk?

Párkapcsolatunk minősége életünk minden területét meghatározza: ha kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban élünk, akkor jó eséllyel kreatívabbak, sikeresebbek, magabiztosabbak vagyunk munkánkban is, mert az otthonról hozott szeretet és elfogadás kiváló hátteret biztosít ehhez.

Azonban ez fordítva is igaz: ha otthon veszekedés vár, vagy még rosszabb, csendben nyeljük könnyeinket egy sikertelen, rosszul működő kapcsolatban, akkor mint egyén sem fogunk tudni kiteljesedni. Az igazi szeretet, így a párkapcsolat alapja is a kölcsönös tisztelet, bizalom és elfogadás.

A szeretet művészete

Erich Fromm német szociálpszichológus, filozófus egy egész könyvet írt arról, mi a szeretet. „Szerelembe esünk”, az tulajdonképpen egy passzív esemény, azonban a szeretet már nem érzelem, hanem aktív cselekvés – legalábbis jó esetben. Könnyű azt mondani, hogy szeretek valakit, de ez önmagában mit sem ér, szeretetünk tárgyával emiatt nem történik semmi. Az igazi szeretet az, ha minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a másikat boldogabbá tegyük, ehhez pedig cselekvés szükséges. Na és az, hogy tudjuk, mi az, ami a másikat valóban boldoggá teszi! Ehhez őszinte kíváncsisággal kell a másik felé fordulnunk, és energiát kell fektetnünk abba, hogy megismerjük őt.

Fotó: iStock.com/ChesiireCat

Fotó: iStock.com/ChesiireCat

A szakítás oka

Többször foglalkoztunk már a Ridikül virtuális hasábjain is a párkapcsolat fázisaival. A kezdeti lángolást az ellentétek felszínre kerülése követi, majd az eltávolodás, amikor sok kapcsolat felbomlik. Ha ezen túl tud lendülni egy pár, akkor kapcsolatuk sokkal erősebb és mélyebb lesz, mint előtte. Ennek oka is a szeretet valódi természetében rejlik: a rózsaszín ködös szerelemben még valójában nem a másikat szeretjük, hanem azt, akit mi beleképzelünk. Ahogy elkezd felszállni a köd, elkezdjük megismerni a másik igazi valóját, jönnek a kisebb konfliktusok, amik megfelelő elfogadás és érdeklődés hiányában elfajulnak… És vége a is a kapcsolatnak. Pedig ő lehetett volna a Nagy Ő!

Van rosszabb is

Lehet, hogy nem lesz szakítás a vége. Az is lehet, hogy át tudunk lendülni az első eltávolodáson, azonban ne higgyük, hogy egy kapcsolatban bármikor is ülhetünk elégedetten, ölbe tett kézzel. Mivel egy kapcsolatban két örökké változó, végtelenül különböző, mégis hasonló ember vesz részt, ezért a kapcsolat is folyamatosan változik. Ha ezt a felek nem követik le, a kapcsolat kiüresedik, és hirtelen azon kapjuk magunkat, magányosak vagyunk – pedig együtt élünk valakivel. Márpedig belekényelmesedni a társas magányba egyenlő az egzisztenciális öngyilkossággal. Könnyű beleesni ebbe a hibába, hiszen ha már a kötődés kialakult, ha már annyi időt és energiát beleöltünk egy kapcsolatba, nem szívesen veszítjük el. Nem is kell biztosan elveszíteni: meg is lehet javítani!

Fotó: iStock.com/ nd3000

Fotó: iStock.com/ nd3000

Megtanulni szeretni

Egy kapcsolat megjavítását elkezdeni nem könnyű, hiszen hosszú évek jól bevált rutinjait kell felforgatni. A titok egyszerű: kezdjük el megismerni egymást és aktívan tenni azért, hogy a másik boldogabb legyen. Beszélgessünk sokat. Lássuk meg, milyen a másik valójában. Mi teszi őt boldoggá, mik a vágyai, mitől fél, mi dühíti fel? A párkapcsolat szépsége a kölcsönhatás, hiszen ha mindkettőnkben megvan a motiváció a kapcsolat megjavítására, akkor mindez kölcsönösen történik. Nemcsak mi teszünk bele energiát, hogy a másikat megismerjük, de ő is elkezd érdeklődni irántunk. Ahogy mi igyekszünk mindent megtenni az ő boldogságáért, úgy remélhetőleg ő is így tesz majd velünk, az eredmény pedig egy jól funkcionáló, boldog kapcsolat, amiből erőt meríthetünk.

Persze a jól működő szeretetre nem csak szerelmünknek van szüksége. Gyermekeink is hálásak, ha valódi figyelmet és elfogadást kapnak, ahogy szüleink, barátaink, kollégáink, és minden ember, akivel interakcióba lépünk, hasznot húz abból, ha képesek vagyunk jól szeretni őket. Na és persze mi is. Bár valóban sok munkánk van ebben, sokat is kapunk vissza. Végső soron ugyanis a tartalmas, örömteli kapcsolatok azok, amik értelmet és célt adnak életünknek.