Otthon

Retró nyaraink a ’80-as, ’90-es években

Az emlékek minden esetben megszépülnek, ez a nyaralásokra duplán igaz, a gyerekkori nyaralásokra pedig triplán!

A legelső emlékem gyerekkori nyaralásainkról az, hogy valami táborban vagyok a Duna mellett, Esztergomban, s a folyó elviszi a papucsomat, s onnantól kezdve egy papucsban vagyok kénytelen sétálgatni. Rengeteget sírtam, s az sem nyugtatott meg, hogy másnap valami titokzatos módon a Duna visszaadta azt, amit elvett tőlem. S mi a második, ami beugrik a régi nyaralásokról? Természetesen a Balaton: lángos, bicikli, szakszervezeti üdülők, turnusos ebéd és vacsora.

Fotó: Porteban/FERENCVÁROSI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

Fotó: Porteban/FERENCVÁROSI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

Képeslap

Húsz évvel ezelőtt, de akár még csak tízzel is, elképzelhetetlen volt bármiféle nyaralás anélkül, hogy ne küldtünk volna lapot otthon hagyott szeretteinknek. A Balaton mellett elképesztően népszerűek voltak a csokibarna, félpucér hölgyek képei mellett (ezeket általában fiú ismerőseimnek küldtem) a „Balaton by Night” (koromfeketére festett kép) és a „Lusták levelezőlapja”-szerű képek is, amin csak be kellett ikszelni, hogy érezzük magukat, milyen a szállás és az ellátás. Mindenki imádta ezeket. Sajnos mára legritkább esetben jut eszünkbe lapot küldeni, helyette szelfizünk párat, s azonnal töltjük fel őket, hogy mindenki lássa, milyen boldogok vagyunk épp.

Mezítlábas angyalok

Aztán voltak azok a nyaralások, melyek inkább gyermekmegőrzésnek számítottak, hiszen szüleink vidékre „száműztek” minket,  nagyszülőkhöz, rokonokhoz, nem rendelkezve annyi szabadnappal, mint ameddig a hosszú nyári szünet tartott. Ám ezek a hetek sem múltak el nyomtalanul, nagyban hozzájárultak annak az embernek a kialakulásához, aki végül lett belőlünk. Most őszintén: létezik annál nagyobb boldogság egy gyerek számára, mint reggeltől estig kint az udvaron, a kertben, a réten vagy éppen a szalmakazal tetején rosszalkodni, s este fáradtan és koszosan egy lavór vízben megfürdeni? Nem történt semmi különös a kis faluban, leszámítva a hetente egyszer érkező fagyis vagy „csilingelős” autót, de nem is volt szükségünk külön programokra ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat. Csináltuk, amit az öregek, etettünk, öntöztünk, krumplibogarat szedtünk, vagy mostunk, tésztát nyújtottunk, húst klopfoltunk, s ha végképp eluntuk magunkat, beültünk a nagy fekete-fehér tévé elé, és szappanoperát néztünk a mamával fél 5-től 5-ig. Az volt ám csak az igazi élet!

Fotó: Fortepan/FORTEPAN

Fotó: Fortepan/FORTEPAN

Külföldre is merészkedtünk olykor

Ági barátnőmmel a múltkor a régi nyaralásokról beszélgettünk, hová mennek ők idén, hová megyünk mi, s persze egyből elindult a nosztalgia: „Emlékszem, amikor apámékkal a kilencvenes évek legelején bevágtuk magunkat a Trabantba, és meg sem álltunk egy jesolói kempingig. Fogalmunk sem volt, mi vár ránk otthon, egy utazási iroda prospektusából néztük ki a helyet és a címet, s az ott szereplő három darab pici kép alapján próbáltunk tájékozódni. A biztonság kedvéért azért felraktunk egy hűtőt is a tetőcsomagtartóra, biztos, ami biztos.

Fotó: Fortepan/TM

Fotó: Fortepan/TM

Epilógus

S hogy miért voltak annyira jók, felejthetetlenek, soha el nem halványuló, ragyogó emlékűek ezek az utazások? Hát biztos nem a luxuskörülmények, az egzotikus úti célok, a véget nem érő programkínálat vagy a fenséges, osztályon felüli éttermek nyújtotta élvezetek miatt. Hiszen többnyire kényelmetlenül utaztunk hosszú órákon keresztül klíma nélküli keletnémet vagy szovjet csodákban, rosszabb esetben rozoga buszon vagy műbőr üléses,  forró vonatokon. De tablet vagy telefon sem szórakoztatott bennünket, legfeljebb anya csavargatta elöl a rádiót. A szállás sem volt „kifejezetten gyerekbarát”, volt ágy, asztal, jó esetben tusoló is. S kizárólag azt ettük, amit otthonról vittünk magunkkal: májkrém, löncshús, hazai paprika, paradicsom és tojás, melyből természetesen lecsó készült, de gondos anyáink még sót és pirospaprikát is csomagoltak, hogy arra se kelljen költeni. A két tálca itthoni sörről már nem is beszélve. Nyaralás alatt legfeljebb egy fagyit kaphattunk naponta, s még egy darab búcsúajándékot a helyi piacról, nem halmoztak el minket bazári ócskaságokkal, mégis ezek azok a bizonyos tökéletes nyaralások, melyeket a mai napig próbálunk imitálni gyermekeink, de főleg önmagunk számára. De minden hiába. A varázs odalett, elszállt a gondtalan gyerekévekkel együtt.