Otthon

Gyerekkel fesztiválozni? Gondoljuk ezt még át!

Ha májustól szeptemberig elhajítunk egy követ az országban, akkor jó eséllyel egy fesztivált találunk el vele, lassan gyakorlatilag kikerülhetetlenek: ha fiatalok vagyunk, akkor azért, ha középkorúak, akkor nagy eséllyel valamelyik kamaszunk rágja a fülünket épp ebben a pillanatban is, hogy elmehessen.

Fesztiválozni alapvetően azért nagyon jó dolog, legyen egészen fiatal vagy akár már éltesebb az ember: olyan fokú szabadságot élhetünk meg, melynek létezéséről tavaly nyár óta nem is tudtunk. A fesztivál nappal mindenkiből a legjobbat hozza ki, itt mindenki nyitott, kedves, segítőkész. Egészen sötétedésig. Miután leszáll az este, betalálnak a meleg napsütés alatt elfogyasztott sörök, s ha még rá is segítünk, jó eséllyel előbújik legbujább, legmegbízhatatlanabb, leggonoszabb énünk, melynek többé már nem parancsolunk. S ne gondoljuk, hogy tinikéink nem fognak alkoholt fogyasztani egy ilyen hatalmas erejű, magával ragadó tömegrendezvényen. Mert fognak. És csak reménykedni tudunk, hogy nem érik el azt a bizonyos pontot, ahonnan már ép bőrrel nem térhetnek vissza.

Fotó: iStock.com/petrenkod

Fotó: iStock.com/petrenkod

Csecsemőt azért még ne?

A fiatal anyák tanuljanak Ági hibájából : „17 éves korom óta járok fesztiválokra, az első Szigetem eget rengető élmény volt. Már akkor is sokan voltak kisgyerekkel, lazák voltak, szépek, fiatalok, s akkor azt éreztem, ez igen! Én is ilyen akarok lenni: ha majd lesz gyerekem, én is kiviszem, hogy lássa mindenki, s pláne ő, milyen az igazi élet. Aztán megtörtént a csoda, megszületett a fiam, és másfél éves korában ki is vittem a legnagyobb hazai fesztiválra. Hiba volt. A legnagyobb. Gondos anyukaként persze mindenre felkészültem, vittem neki az égvilágon mindent, négy napra elegendő hideg és meleg élelmet és nyolc váltás ruhát. Egyikre sem volt szükség természetesen. Ugyan ő elképesztően jól érezte magát, cuki volt, bandázott a fél világgal, én azonban iszonyú feszült voltam, egy percre sem vettem le róla a szemem, rettegtem, hogy elkóborol, legszívesebben tényleg pórázt kötöttem volna rá. Egy kortyot nem ittam, pocsékul éreztem magamat. Idén talán egy kisebb, barátságosabb fesztiválra viszem, vagy pedig otthon hagyom, és élvezem, hogy újra fiatal vagyok, legalább egy hétig.”

Kicsik, közepesek és nagyok

A legkisebbeket, kétéves kor alatt, tehát tényleg nem érdemes még kivinni nagy fesztiválra. Neki pont elég a játszótér, a játszóház, esetleg a kismedence nyújtotta élmények, ők még biztos nem vágynak eget rengető nyári élményekre. Ám ha mégis úgy alakul az életünk, hogy mennünk kell, és nincs kire bízni legdrágább kincsünket, akkor ha lehet, válasszunk kisebb, családias hangulatú rendezvényt, ahol nem fog unatkozni egyikünk sem, és nyugalomban elvonulhatunk a délutáni és az esti alvások idejére. Rengeteg lehetőség közül választhatunk ezen a nyáron, ha meg szeretnénk mutatni gyerekünknek a világ boldogabb felét, s az biztos, hogy élvezni fogja a sátorozást!

Fotó: iStock.com/Halfpoint

Fotó: iStock.com/Halfpoint

A kiskamaszoknak általában ciki a szülőkkel együtt mutatkozni nyilvánosan, ha mégis olyan szerencsések vagyunk, hogy eljönnek velünk, s felvállalnak minket a világ előtt, akkor feltétlenül ragadjuk meg az alkalmat, s vágjunk bele! Sőt, kifejezetten jól is elsülhet, ha együtt fedezünk fel egy ilyen jellegű rendezvényt, hogy később, ha már egyedül jönnek, a barátaikkal, akkor ne legyenek annyira idegenek és elveszettek. Engedjük el egy kicsit, had fedezze fel egyedül a helyszínt, csavarogjon egyet, hadd érezze, hogy már nagy, s megbízunk benne.

S hogy a nagykamaszt mikortól engedjük el egyedül fesztiválozni? Jó kérdés. Ezt valójában nekünk kell érezni, megbízunk-e benne ennyire, érett-e, tud-e már felelősséget vállalni magáért, és persze a legfontosabb: kikkel megy? Jó megoldás lehet még, hogy mi is kimegyünk, és megpróbáljuk jól érezni magunkat. Nem egymással, de egymás mellett bulizunk, s időről időre azért meggyőződhetünk róla, hogy ép-e még a gyermek. Jó alkalom ez arra is, hogy megismerjük a kedvenc zenekarát, bepillanthatunk az életébe, mit hallgat, mit szeret, így sokkal közelebb kerülhetünk hozzá, erősödhet az ebben a korban úgyis gyengülő kapocs.

De a legszerencsésebbek akkor vagyunk, ha már felnőtt a gyermekünk, önálló, aki már saját magáért felel. Ebben az esetben feltétlenül menjünk el bulizni együtt egy fesztiválra, s bátran engedjük el magunkat most mi: táncoljunk, tomboljunk, ismerkedjünk, próbáljunk ki mindent, vesszünk el, s hagyjuk, hogy most már ő vigyázzon ránk.