Siker

Az sem baj, ha rossz lett a bizi

Nem mindegyik gyerek lett kitűnő idén (sem), és nincs is ezzel semmi baj. A tudást ugyanis nem a bizonyítványba beírt jegyek határozzák meg – ez ennél sokkal bonyolultabb dolog.

Ne kapjunk frászt – se dührohamot 

Amikor a csemete elvárásainkat messze alulmúló bizonyítvánnyal érkezik haza, fontos, hogy ne az ösztönös, első reakciónk vezessen minket. Érthető, hogy csalódottak vagyunk, ha a sok erőfeszítés, otthoni tanulás dacára nem „lehetünk” elégedettek a gyerek tanulmányi eredményével, de meg kell tanulni érzéseinket a helyükön kezelni. Indulattal reagálni pedig nemcsak haszontalan, de káros is lehet. Lássuk be, minden gyereket lehet nyaggatni azzal, miért nem hozott jobb jegyeket. Ha az okos gyereknek egyetlen négyese van, miért nem lett kitűnő, ha két négyese van, miért nem javított, ha a stabil négyes tanuló hármasokkal zárt, akkor miért nem tudja teljesíteni az alacsonyabb szintet? Ha hármasokat szokott hozni, miért ott a kettes, és még sorolhatnánk. Persze a felvételi szempontjából nem mindegy, milyen az éves átlag, de a szülői harag akkor se változtat semmin, ha az akár egész nyárra szobába, íróasztal mellé szegezi a rosszul teljesítő gyereket. Cserébe a csemete egy életre meggyűlölheti a tanulást, komoly önértékelési gondokkal fog majd küzdeni, és elhiszi, hogy csak annyit ér, amennyit a bizonyítványa. Pedig dehogy!

Fotó: iStock.com/shironosov

Fotó: iStock.com/shironosov

Az érdemjegy csak egy jegy, nem a gyerek

Az, hogy a gyerek év végén milyen jegyet kap egyes tantárgyakból, nem csak rajta múlik. A testi-lelki változások, a kamaszodás, a családi perpatvarok, az iskolán belüli feszültség rossz hatással van a gyerekek teljesítményére, főleg akkor, ha olyan elvárásokkal szembesül, amelyeket nem tud teljesíteni, vagy csak túl nagy áldozatok árán – például egész éjjel tanulnia kell, esetleg minden szabadideje, amely során regenerálódhatna, gyakorlásra megy. És természetesen szűk határok között ugyan, de eshet szó azokról a pedagógusokról, akikkel nem találnak hangot a gyerekek, akik túlságosan teljesítményközpontúak, vagy éppen a mi gyerekünk számára túl ridegek. Nem kell nagyon mélyen belemenni ebbe a témába ahhoz, hogy belássuk, a bizonyítványba bekerült jegyek azok csak számok, és néha köszönőviszonyban sincsenek a gyermek(ek) valós képességeivel, még akkor sem, ha azok a jegyek aktuálisan akár még „igazságosak” is lehetnek. Egy bizonyos mérés mellett „ilyen” teljesítményt nyújtott a gyerek, kész, passz. A lényeg azonban továbbra sem a jegy, hanem az, hogyan lehetne a gyerekben meglévő képességeket előcsalogatni, azokra építeni. Hogyan lehetne segíteni a gyereknek, esetleg megvédeni a kudarcoktól? Hiszen akár a készségtantárgyak jegyekkel való osztályozása is lehet igazságtalanul fájdalmas, mert egy botfülű gyerek akkor se ér el majd jó eredményt, ha szorgalmasan készül minden énekórára és lelkesen kiereszti a hangját. Ráadásul egyre többen hangoztatják, nem abból lesz sikeres felnőtt, aki a legtöbb ötöst hozza, azaz a legjobban alkalmazkodott az adott iskolai rendszerhez, hanem abból, amelyik megtanul gondolkodni, mer felfedezni, kísérletezni, aki szenvedélyesen érdeklődik dolgok iránt.

Fotó: iStock.com/MarkPiovesan

Fotó: iStock.com/MarkPiovesan

Évzáró után

Akármilyen is a bizonyítvány, ne szégyenítsük meg a gyereket, és semmiképp se hasonlítgassuk másokhoz, mert csak keserűség és düh születik benne. Ne rajta töltsük ki csalódottságunkat, de ne szidalmazzuk a vele-érte dolgozó pedagógusokat sem. Próbáljuk megérteni, hogy lehet, egyszerűen csak nem a megfelelő iskolában van a gyerek, esetleg nézzünk a dolgok mögé, ha szemmel láthatóan sokat rontott: mi lehet a baj? Nagyon fontos, hogy még véletlenül se raboljuk el a gyerek nyári szünetét. De legyünk vele-mellette sokat. Beszélgessünk vele, hallgassuk meg, legyenek közös programok, ahol esetleg azt is megláthatjuk, miért teljesít gyengébben, mint ahogy vártuk. Talán kiderül, mi bántja, mi kínozza, hol, miért akadt el, torpant meg. Hibáztatás helyett fogjuk meg a kezét. Álljunk mellé, biztosítsuk szeretetünkről és támogatásunkról, és higgyük el, hogy ez az egyetlen lehetséges út. Lehet, NEM a kitűnő bizonyítványhoz, de a boldog gyerekkor megéléséhez mindenképp.