Csillagok

Állatriadó: fajok a kipusztulás szélén

Az ember rossz szomszéd – folyton terjeszkedni akar, más élőlények területének rovására. Az erdőirtások, ház- és útépítések az élőhelyek csökkenésével, feldarabolódásával járnak, veszélyeztetve az ottani fajokat. De mindez csak az egyik oka annak, hogy egyre több olyan állatfaj van a Földön, amely bekerült a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listája „kihalással fenyegetett” kategóriáinak egyikébe. Mit tehetünk e lista szereplőiért? A kérdésre néhány példán keresztül próbálunk meg választ adni.

A szibériai tigris

A vadon élő tigrisek egyedszáma 97 százalékkal csökkent az elmúlt évszázadban, az 1930-as évek óta pedig három alfajuk is teljesen kipusztult. Majdnem erre a sorsra jutott a legnagyobb termetű faj, a szibériai tigris is, a természetvédelemnek köszönhetően azonban egyelőre megmenekült.

A jelenleg endangered (ED), azaz veszélyeztetett kategóriában lévő ragadozó faj egyedszáma mindig is alacsony volt, ugyanis rendkívül nagy vadászterületre van szüksége. A legnagyobb vadász azonban nem ő, hanem – mint mindenhol máshol – az ember. Az 1929–33 közötti gazdasági világválság az oroszokat sem kímélte, egy olyan állat, mint a szibériai tigris pedig rendkívül nagy értéket képvisel. Legértékesebbnek a csontjuk bizonyul, melyből gyógyszereket készítenek, főleg kínai piacra. Szibéria erdeiben megszaporodtak az orvvadászok, akikkel a vadőrök nem tudták tartani a lépést – a faj a kihalás szélére került. A probléma azóta is fennáll, 1994-ben azonban a WWF nagyszabású mentőprogramot indított, aminek révén sikerült a példányszámot stabilizálni.

Fotó: iStock.com/Photocech

Fotó: iStock.com/Photocech

A hegyi gorilla

Azt gondolnánk, hogy a legnagyobb termetű állatok vannak a legnagyobb biztonságban, hiszen szívósak, felveszik a harcot a természet elemeivel és ellenségeikkel. Azonban éppen nagy termetük az, ami miatt eleve alacsony az egyedszámuk, így élőhelyük területének csökkenésére különösen érzékenyek, a vadászó ember pedig olyan ellenség, aki ellen egyetlenegy állatfajnak sincs esélye.

A keleti gorillák közé tartozó hegyi gorilla jelenleg a critical endangered (CR), azaz súlyosan veszélyeztetett kategóriában van. A közép-afrikai hegyek erdeiben élő, hatalmas termetű növényevő faj (a hímek a 220 kg-ot is elérhetik) élőhelye elsősorban az elérhető élelemforrástól függ. Híresek kivételes szocializációjukról, a csoportokat az élükön álló ún. domináns ezüsthátú hím vezeti.

Az, hogy ők is a kihalás szélére kerültek, szintén az embernek „köszönhető” – a fejük, a kezük és a lábuk képvisel nagy értéket. Kelendőek még a kölyökgorillák, akiket azonban nem olyan egyszerű elrabolni, mert az összetartó populáció mindenáron igyekszik megvédeni a kicsiket. Ezért egy-egy kicsinek általában legalább egy felnőtt gorilla az ára. 2007-ben 10 gorilla pusztulásával járó vérengzés történt a kongói Virunga Nemzeti Parkban, amelynek fő gyanúsítottja maga a park igazgatója lett.

Az emberek és gorillák közötti konfliktust erősíti előbbiek gyors terjeszkedése. Városaikkal egyre közelebb kerülnek az állatokhoz, akik így – élelemforrásuk csökkenése miatt – kénytelenek lejönni a megművelt mezőgazdasági területekre, ahol nem szívesen látott vendégek. Emellett, mivel a gorillák szervezete nagyon hasonlít a miénkhez, az emberek között terjedő betegségek őket is veszélyeztetik.

Galléros pamacslábú kolibri

2011-ben leltár készült a Földön élő fajokról, akkor számukat 8,7 millióra tették. Ennek azonban mindössze 10%-át fedezték fel és írták le eddig. Ám attól még, hogy valaminek még csak a létezéséről sem tudunk, a kihalásáról „gondoskodhatunk”. A címben szereplő, dél-amerikai kolibrifajra az utolsó pillanatban találtunk rá – új szereplője lett a súlyosan veszélyeztetett kategóriának.

A kizárólag kolumbia DNy-i hegyeinek esőerdőiben élő fajt 2005-ben fedezték fel, de azóta is csak háromszor látták őket. A különösen szép madár egy rendkívül fajgazdag területen él, feltehetően jó néhány, előttünk még ismeretlen faj társaságában. Kérdés azonban, hogy még azelőtt rájuk találnak-e, hogy végképp eltűnnének a szemünk elől – a terület ugyanis egyre csökken, a kokacserjék termesztése miatt. Az ottani mezőgazdászok logikája szerint úgy lehet termőföldhöz jutni, ha az erdőt kivágják és felgyújtják – a kolibrikkel és még ki tudja, hány ismeretlen faj példányaival együtt…

Fotó: iStock.com/Yuqun

Fotó: iStock.com/Yuqun

Az állatok védelmezői

Szerencsére ahány faj, annyiféle ember is van – például olyanok, akik mindent megtesznek azért, hogy a veszélyeztetett állatok megmeneküljenek.

Talán legismertebb közülük Jane Goodall, aki csimpánzkutatásai révén lett világhírű. Ezt a csimpánzok saját, természetes közegében teszi, a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban: megfigyeli viselkedésüket, szocializációjukat, hasonlóan Dian Fossey-hoz (hegyi gorillák Ruandában) és Birutė Galdikashoz (orangutánok Borneón). Elsőként figyelte meg a csimpánzok eszközhasználatát, amelyről addig úgy gondolták, hogy csak az emberek képesek rá. Intézete, a Jane Goodall Intézet, és mozgalma, a Rügyek és Gyökerek világméretűvé nőtték ki magukat, melyekben Magyarország is képviselteti magát.

„Minden állat kedvességet és tiszteletet érdemel” – ez már Moby amerikai zenész mottója, aki népszerűségéből következő befolyását az állatok védelmének szolgálatába állítja. A már 30 éve vegán étrendet követő énekes szintén vegán étterme bevételeinek teljes hasznát állatvédelmi szervezeteknek adományozza, és még klipjeiben is többször feltűnnek állatokról szóló témák.

Végül szeretnék egy filmet ajánlani, amiről azt gondolom, hogy mindannyiunknak látnia kell. Ez nem más, mint a Baraka, mely szerint csak egy igazi kérdés létezhet: bolygónk és a rajta élő ember kölcsönhatása. A Baraka a dolgok legbelső lényegére világít rá. A film 6 kontinens 24 országának 69 színhelyére kalauzol el bennünket – Japántól Kenyáig, Tanzánián át Kaliforniáig a Föld lehető legkülönfélébb helyeire csöppenünk. A térbeli és időbeli utazás hatalmas ellentéteket feszít egymásnak, egyszerre borzongat és gyönyörködtet. Egyrészt a fényképszerűen felvonultatott tájak, eltérő emberi kultúrák és vallások ütköznek, másrészt az ősi, tiszta világ és a mai, sérült, túlzsúfolt világ kelt feszültséget e lenyűgözően megjelenített alkotásban. Az emberi civilizáció újfajta megközelítésből kerül nagyító alá, a párbeszéd nélküli ábrázolásmód még inkább érzékelteti, hogy mi, emberek közel sem vagyunk tökéletesek. A már korábban, 1992-ben bemutatott film nagy sikert aratott Magyarországon.

A misztikus kaland során a világ szívfájdító szomorúsága kerül előtérbe – miközben rádöbbenünk a valós lét igazi értékeire.

Baraka