A nagy és hirtelen barátságokban mindig ott van a nagy összeveszések és a nagy csalódások lehetősége is. Tehát ha túl közel engedünk magunkhoz valakit, akkor óhatatlanul kockázatot is vállalunk: mert mi van akkor, ha túl sokat tudunk meg róla, és azt hiszi, ezeréves barátok vagyunk, és többé már nem tiszteli a határainkat?
Fotó: iStock.com/shironosov
Persze egy új munkahelyen eleinte barátságosak és kedvesek vagyunk mindenkivel, de talán mégsem kéne már az első hetekben, amíg még nem ismertük ki a többieket, felfedni az összes lapunkat, s olyan információkat megosztani magunkról, melyekkel aztán visszaélhetnek. Arról nem is beszélve, micsoda veszélyeket rejt magában, ha főnökeinkkel, beosztottjainkkal barátkozunk. Kinek van arra szüksége, hogy megvádolják elfogultsággal, vagy azzal, hogy csak az előbbre jutás kedvéért hízelgünk?
Zsófi még fiatal versenyző a munkaerőpiacon, mégis volt már rossz tapasztalata e téren: „Nekem két olyan fontos barátnőm is van, akiket a korábbi munkahelyemen ismertem meg. Mindkettőt igaz barátságnak mondanám, már több éve tart a kapcsolatunk, s mindig számíthatok rájuk. Szerintem a folytonos napi együttlét miatt lett ennyire szoros a kapcsolatunk. A munkahelyi pletykák, közös ‘utálkozások’, a kézenfekvő közös témák szorosabbá tudják fűzni ezeket a kapcsolatokat. Persze hamar kiderül, ha csak ez a közös pont, de szerencsére nálam mindkettő kapcsolat átment a rostán, és kiderült, nem csak az előbbiek miatt vagyunk jó barátok, ráadásul már nem is dolgozunk egy helyen, ennek ellenére még mindig gyakran találkozunk.
Nem alakult azonban ennyire szerencsésen a helyzetem az utóbbi időben. A mostani munkahelyemen a közvetlen kolléganőm már borzalmasan idegesít. Egymás mellett ülünk, egyfelé lakunk, így még gyakran reggel és délután is egy buszon utazunk: tehát a napom nagy részét vele töltöm. Az első pár hónapban még jól megértettük egymást, de egy ideje sajnos már nehezen viselem a negativizmusát. Folyton panaszkodik, lehúz, s gyakran érzem, hogy jobban haladok a munkával, ha ő nincs a közelemben, mert mondjuk betegszabadságon van. Most már sajnálom, hogy annak idején annyira közel kerültem hozzá, úgy érzem, nem tiszteli a határaimat.”
Fotó: iStock.com/shironosov
Eszternek is vegyesek a tapasztalatai:
„Az első igazi munkahelyemen egyből egy nagyon komoly barátságot sikerült kötnöm. Huszonpár évesek voltunk, s egyetem mellett dolgoztunk mindketten egy panzióban. Mivel váltott műszakban voltunk, természetesen sosem volt elég időnk megbeszélni az eseményeket, és mindig azt éreztük, hogy még, még akarjuk ezt folytatni. Ebből lettek a nagy közös sörözések és éjszakákon át tartó beszélgetések. Mind a mai napig tart a barátságunk, persze már nem olyan intenzív, mikor még azt éreztük, elérhetetlenek vagyunk a másik számára. Később persze lazult, de alapvetően jól sült el a barátságunk. Később már nem voltam ilyen szerencsés, volt ugyanis egy kellemetlen munkahelyi kapcsolatom, ami viszont a lehető legrosszabbul végződött. Szintén én voltam az új ember és nagyon kedves és segítőkész voltam mindenkivel, olyan munkákat is bevállaltam mások helyett, amit nem kellett volna a kezdeti lelkesedésem okán. Én tényleg csak jó munkatárs szerettem volna lenni, de sokan félteértették és úgy gondolták, onnantól hátra dőlhetnek, mert megjött az új, lelkes munkaerő.
Persze nem hibáztatom a kollégáimat, feltehetően ha már ülök régóta egy kényelmes székben, és egy kicsit motiváltalan vagyok, én is így viselkedem. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam kikeveredni ebből helyzetből, egyszerűen rám sóztak mindent, mégsem tűnt fel senkinek, mennyit dolgozok helyettük. Sajnos nem találtunk kiutat ebből a helyzetből, hiába próbáltam meg mindent, mégis fel kellett mondanom. Nagyon sajnáltam, mert szerettem ott dolgozni, de mégsem tudtam tovább azt, abban a formában csinálni.”
A témával bővebben foglalkozik a Ridikül ma is 17:10-kor kezdődő adása, melynek címe: Hivatásból barátság. Vendégeink lesznek Wolf Kati, Náray Erika és Gangl Edina, valamint meglepetésvendég is érkezik hozzánk.
A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.
