Te + Én

Úristen, eljegyeztek! (Esküvő majd három év múlva, ha minden jól megy…)

Az eljegyzés és az esküvő az a nap, amiről a legtöbb kislány álmodozik: elképzelik a romantikus leánykérést, kitalálják, milyen ruhában vonulnak oltár elé, és hogy milyen hatalmas és habos lesz az esküvői tortájuk. Majd végre eljön a pillanat, a romantikus, féltérdre ereszkedős – az esküvő meg várat magára, mert kinek van annyi pénze? Érdemes évekig gyűjtögetni, vagy szervezzünk esküvőt annyiból, amennyink éppen van rá?

Ahhoz, hogy elkezdhessük szervezni az esküvőnket az egyik legfontosabb feltétel, hogy megkérjék a kezünket. Ezzel nem lehet vitatkozni, ha úgy kezdünk telefonálgatni és termet meg zenekart lefoglalni, hogy a gyűrűről még csak szó sem volt a párunk és közöttünk, akkor finoman szólva meglehetősen furcsán nézne ránk a környezetünk, a családunk és a barátaink, no és persze a szerelmünk is, arról nem beszélve, hogy ezzel a lépéssel könnyen épp az ellenkező reakciót válthatjuk ki a partnerünkből, aki az esküvőre gondolva inkább megijed, mintsem beszállna a tortaválasztásba.

Fotó: iStock.com/ nipastock

Fotó: iStock.com/nipastock

Kivárni a lánykérést

Minden kapcsolatban eljön az a pillanat, amikor mi, nők, úgy érezzük, hogy most már igazán felkerülhetne az ujjunkra az a bizonyos gyűrű, mert már elég régóta vagyunk együtt, sok mindenen mentünk keresztül, szeretjük egymást, boldogok vagyunk, ráadásul a szőke Klaudiát másfél év után eljegyezte a pasija, mi meg már több mint két éve járunk kéz a kézben, akkor minket miért nem akar elvenni életünk szerelme?

Aztán mégis eljön a várva várt pillanat, az a bizonyos féltérdre ereszkedős, pezsgős, romantikus, holdfényes, egymás szemébe nézős, és mi önfeledten suttogjuk, hogy igen, szeretnénk feleségek lenni, és remegő kézzel húzzuk fel az eljegyzési gyűrűt. Majd ránk zuhan a valóság, a bevétel és a kiadás, a tervezgetés, a számolás.

Ráérünk még kitalálni

„Másfél éve voltunk együtt Zoltánnal, amikor megkérte a kezemet tavaly májusban. Nagyon boldog voltam, életem egyik legszebb pillanata volt. Igaz, már akkor tudtam, hogy az esküvőre még várnom kell, mert nem volt annyi pénzünk, hogy egy éven belül megszervezzük – emlékezett vissza a lánykérésre Elvira. A 24 éves műkörömépítő elárulta, hogy megbeszélték a párjával, milyen lagzit szeretnének, de ahhoz legalább három évig gyűjtögetniük kell majd a pénzt, hogy meg is tudják valósítani. „Azonnal elkezdtem a ruhákat nézegetni, meg is találtam, milyet szeretnék. Majd kitaláltam, milyen csokor illene hozzá, és hogy mik legyenek az esemény színei. Aztán rájöttem, hogy még rengeteg időm van mindezt megálmodni. Amit ma kitalálok, azt lehet, hogy egy év múlva már nem úgy gondolom. Most a pénzgyűjtésen van a sor, és eljön az ideje a megvalósításnak is” – magyarázta a fiatal lány.

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Megváltozott álmok

Hasonlóan járt Anna is. Amikor a párja eljegyezte, még főiskolások voltak. A szülők nem tudtak segíteni, így kettesben fogtak hozzá spórolni. Nem is volt ezzel semmi baj, csakhogy egyszerre szembesültek az idővel: már két éve gyűjtögettek és még mindig nem látták a végét. „Boldog voltam az eljegyzés miatt, lelkesen vetettem bele magam a pénzgyűjtögetésbe. Pluszmunkát is vállaltam, hogy minél hamarabb meglegyen az esküvőre kiszámolt összeg. Csakhogy sajnos mindig közbejött valami, amit sürgősen ki kellett fizetni, és persze ilyenkor ehhez a pénzhez nyúltunk hozzá, mintsem hogy hitelt vegyünk fel. Lassan három éve spórolunk az esküvőnkre, viszont mostanra eljutottunk oda, hogy kevesebből is megrendeznénk, sőt! Már mindketten kisebbet és olcsóbbat szeretnénk, mint az elején” – árulta el a 25 éves tanító.

Ugyanakkor azt is elmondta, hogy amikor már egy éve tervezgette az esküvőjét, a barátnői noszogatták, hogy mikor lesz már a nagy nap. Volt, aki megkérdezte, hogy akkor minek az eljegyzés, ha az esküvőre annyit kell várni. Mit változtat a gyűrű? „A kettőnk kapcsolatában valójában semmit nem változtatott az eljegyzés, az anyagi helyzetünket befolyásolta csak a spórolás miatt. Persze eljegyzés nélkül nincs esküvőszervezés sem. Nem azt mondom, hogy nem volt romantikus és meghitt, életem egyik legszebb élménye marad, de már bánom, hogy a nagy felhajtás mellett döntöttem akkor és nem egy kisebb, egyszerűbb szertartás mellett, amit egy éven belül megvalósíthattunk volna. Sebaj, idén júliusban férjhez megyek!” – mosolygott Anna.