Otthon

Így hódítsuk meg az anyósunkat

Mert mindegyik anyóshoz vezet út – inkább az a kérdés, végig akarunk-e menni rajta. Ha úgy érezzük, megéri, akkor keressük meg a jó viszony alapköveit.

Nagyon sok tényezőtől függ az, mit gondolunk az anyósunkról, és ő rólunk. Sok múlik alapvetően azon, hogy a párunknak milyen a viszonya az anyukájával. Ha soha nem engedték el igazán egymást, ha még mindig a régi megfelelős játékot játsszák, vagy az anyuka titkon minden nőt gyűlöl a pici fia mellett, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz. A legnagyobb siker persze az lenne, ha a szerelmünk felnőne, de ha erre nincs esély, akkor talán bevehetnek harmadiknak a családba, esetleg az apósunkkal alkothatunk egy frontot. A nyílt harcot érdemes elkerülni, mert nem rajtunk, és nem is az anyósunkon múlik, hanem azon, hogy a férjünk kit választ, és kit helyez előtérbe. Sokkal könnyebb a helyzetünk menyként akkor, ha az anya-gyerek leválás már megtörtént, mire mi besétáltunk a képbe. Még így is megtörténhet, hogy az anyós cseppet sem ilyen feleséget képzelt el a fia mellé, és örök csalódást jelentünk – akár azért, mert akarunk gyereket, akár azért, mert nem, akár azért, mert vidéken szeretnénk élni, akár azért, mert nem, akár azért, hogy fontos számunkra a munkánk, akár azért, mert nem… De idővel beletörődhet abba, hogy nincs beleszólása a gyermeke párválasztásába, és még a jó oldalunkat is megláthatja. Sok múlik az első benyomáson, az otthonról hozott elveken, saját érzékenységünkön, elvárásainkon. Nem minden családban kerül barátnői szinten közel egymáshoz anyós és meny, és nincs is ezzel semmi baj. Próbáljuk meg elérni a lehető legközelebbi viszonyt, amit még csatározások vagy beszólások nélkül tartani tudunk, húzzuk meg élesen a határokat, és azon belül viselkedjünk tisztelettel.

Fotó: iStock.com/JackF

Fotó: iStock.com/JackF

Anna előre készült

„Azt hiszem, azért jó a kapcsolatom az anyósommal annak ellenére, hogy mindketten erős egyéniségek vagyunk, mert az elején nem nyomultam. Nem borultam a nyakába virágcsokorral, könnyezve, hogy mama! Illedelmesen, de visszafogottan bántam vele az első találkozástól kezdve, és ugyanúgy viselkedtem, ahogy szoktam, nem rendeltem alá magam neki, de nem is játszottam a városi nagymenőt. Mindkettőnk sok sikert ért el az üzleti világban, igaz, más területeken, így már csak emiatt is van beszédtémánk. A fiunk születésekor is leültünk, és egy pohár bor mellett megbeszéltük, hogy hányszor szeretne jönni megnézni az unokáját, miben akar segíteni, de soha nem szólt bele semmibe – talán látta rajtam, hogy nem venném jó néven. A mai napig jókat beszélgetünk, és most, hogy idősödik, egyre többet veszi elő a családi albumot, és lesz egyre meghittebb a viszonyunk. De ehhez az kellett, hogy az elején megtartsuk a három lépés távolságot.”

Erzsi szerencsésnek vallja magát

„Édesanyám elhunyt még kamaszkoromban, apám nevelt fel. Az apám egyik ismerősének fia kezdett nekem udvarolni, vele is házasodtam össze. Olyan nagy örömként ért, amikor az anyósomról kiderült, hogy régóta kedvel, ismert még gyerekkoromból, és tulajdonképpen anyapótlékká vált! Mivel sok a közös ismerősünk, azzal nem volt gond, hogy miről beszélgessünk. Amikor megszülettek az ikrek, minden nap átjött és főzött nekünk, amíg a srácok óvodába nem mentek. Ma is bármikor rábízhatom őket, hétvégente pedig szívesen vagyunk nála mindannyian. Melegszívű, gondoskodó teremtés, igaz, hogy szeret sokat beszélni, meg háztartási tanácsokat adni, de ez legyen a legnagyobb bajunk.”

Fotó: iStock.com/ michaeljung

Fotó: iStock.com/michaeljung

Timi készült

„Halálosan meg voltam ijedve az első családi látogatáskor, mert anyósom kicsit rideg embernek tűnt, alig beszélt, csak mentek a percek csendben. Nekem kellett lépnem felé. Az első találkozás nagyon furcsára sikeredett, nem találtuk a hangot, úgyhogy utána szépen kifaggattam az egyébként szintén zárkózott férjemet az anyjáról. Mit szeret, mit nem szeret, miről beszél szívesen. A legközelebbi hétvégén már voltak témák a tarsolyomban, és a családi fényképalbumot is előhozattam: láss csodát, anyósom megnyílt, és akadozva ugyan, de beszélgetni kezdtünk. Igaz, azóta is tartja a távolságot, de látszik rajta, hogy örül nekem, számít rám, örül annak, hogy a fiával szeretjük és megbecsüljük egymást, és tud ő beszélgetni, csak ehhez előbb ki kell húznom a csigaházából. Viccelődök vele, megdicsérem, kérdezgetem, és így működik a dolog.”