Siker

Mikor váltson iskolát a gyerek?

Ideális esetben már elsőre megtaláljuk a gyermekünknek leginkább megfelelő általános iskolát, s nyolc éven át oda járunk. De mit tehetünk akkor, ha iskolát kell váltanunk?

A váltás okai

Amikor a nagycsoportos gyerekkel iskolát keresünk, még nem tudjuk pontosan, mi vár ránk. Nehéz úgy jó intézményt találni, hogy még nem tudhatjuk, mire hogy fog reagálni a gyerekünk, milyen osztálytársai lesznek, nem költözünk-e el közben, vagy adódnak más lehetőségeink. Legjobb tudásunk szerint visszük be a legjobbnak ítélt suliba az első nap, s aztán aggódva figyeljük, hogy alakul a dolog. Ha bármi rosszat tapasztalunk, például egy osztálytárs terrorizálja a csemeténket, rossz irányba viszi, vagy a tanítónő nem olyan, amilyennek képzeltük, kivárunk. Ha a probléma állandósul, akkor viszont nincs mit tenni: keresnünk kell egy másik intézményt. Ugyanez a helyzet akkor is, ha hirtelen költöznünk kell, vagy kiderült, hogy mégis megengedhetjük magunknak az oly ideálisnak tartott alapítványi iskolát. Ilyenkor szégyenérzettel, zavarodottan készülünk arra, hogy megosszuk a hírt másokkal, először is a gyerek osztályfőnökével. Pedig nem kell magunkat hibáztatnunk: ha valóban a gyermekünk számára legjobb iskola megtalálása hajt minket előre, ha nem lehetett megoldani a felmerülő problémákat, akkor a váltással tettünk jót.

Fotó: iStock.com/shironosov

Fotó: iStock.com/shironosov

Félévente új iskola? 

Persze akadnak olyan szülők is, akik úgy érzik, egyik iskola sem elég jó a gyereküknek. Tulajdonképpen mindegyikben találhatunk, és találunk is hibát, hiszen egyik sem működik tökéletesen, a helyzet pedig szinte sehol sem ideális. Azt a pontot kell megtalálnunk, akármilyen nehéz is, amikor a gyermek érdekeit szolgálja a váltás. Ebben a tanárok mellett szakértő, nevelési tanácsadó vagy gyerekpszichológus tanácsát is kikérhetjük, hogy másodjára – vagy többedjére – jobban válasszunk. Persze ezekben a helyzetekben hatalmas feszültségek keletkezhetnek, főleg akkor, ha az iskolából kritikák érik a gyerekünket, vagy mi vagyunk teljesen kiakadva a tanítónőre. Kinek higgyünk? Ha azt feltételezzük, hogy a csemeténk tökéletes, ő aztán nem verekszik, mindig más a hibás, ugyanakkorát tévedhetünk, mint akkor, ha csak azért is abba az iskolába járatjuk, ami kárt okoz neki. Senki sem tud kibújni a bőréből, sem a gyerek, sem az osztálytársak, sem a tanárok: ha vitás helyzet alakul ki, tényleg jó döntés lehet egy semleges harmadik felet bevonni, aki szakértő szemmel rálát a gyermekünkre.

Ha a gyerek kéri

Onnantól kezdve, hogy a gyerekek megtudják, hogy tulajdonképpen van választásuk, és több intézmény is létezik, akár ők maguk kérhetik, hogy menjünk máshová. Persze itt is érvényes a szomszéd fűje mindig zöldebb mondás, az az iskola, amiről mások csupa jót mondanak, ahol nincs annyi lecke, léleknyomorító elvárás, ahol jobb az osztályközösség, lehet, hogy nem is létezik. Ha a gyerkőc nehezen viseli, hogy iskolába kell járnia, ezt úgy is kifejezheti, hogy mindig másikba akar járni – ilyenkor érdemes megkeresni a probléma gyökerét. Ugyanakkor a panaszait igenis komolyan kell vennünk, mert lehet, hogy úgy bántalmazzák, hogy a tanárok tényleg nem tudnak róla, vagy nem való neki a magas követelményrendszer a fekete pontokkal, vagy a túl szigorú tanári kar.

Fotó: iStock.com/shironosov

Fotó: iStock.com/shironosov

A váltás 

Az iskolaváltás igazából nagyon egyszerű. Ha a kiválasztott leendő iskola igazgatója áldását adta ránk, akkor be kell mennünk a gyerek jelenlegi iskolájába, beszélni az osztályfőnökével, esetleg az igazgatóval, és átkérni magunkat a választott új intézménybe. Ha félévkor történik a váltás, egyszerűbb intézni a tájékoztatófüzetet és a tankönyveket is, de tulajdonképpen szó szerint bármelyik nap válthatunk. A legtöbb esetben a papírmunkát a két iskola végzi egymás között, nincs kötelezően kivárt türelmi idő, sem iskolák közti „szünet”. A megfelelő iskola megtalálása, a beilleszkedés, a váltás érzelmi zűrzavara rója ránk a legnagyobb terhet, és nem a diákigazolvány körüli hercehurca.