A dániai Aarhusi Egyetemen dolgozó Simone Videsen és kollégái nyolc bálnabébit és két anyaállatot követtek nyomon, hogy többet megtudjanak a hosszúszárnyú bálnák – vagy púpos bálnák – életének első néhány hónapjáról – írja a BBC News-ra hivatkozva az MTI.
A szakemberek speciális hang- és mozgásérzékelőket használtak, amelyeket tapadókorongokkal erősítettek az állatok bőrére a nyugat-ausztráliai partok közelében. A kutatóknak most először sikerült ilyen módszerrel rögzíteniük az anyák és borjaik közötti párbeszédet. „Nagyon meglepődtünk, mivel a hosszúszárnyú bálnák előszeretettel éneklik hosszú dalaikat” – mondta Videsen. „Az anyaállat és borja közötti kommunikációt megfigyelve azonban azt tapasztaltuk, hogy gyakran teljesen csendben vannak, vagy csupán nagyon gyenge jeleket bocsátanak ki” – tette hozzá a szakember.
Fotó: Pexels/ CC0 License
A kutatók úgy vélik, hogy az anyaállat és a borja azért kommunikál ilyen halkan egymással, hogy ne vonzzák magukhoz a zsákmányra vadászó gyilkos bálnákat vagy a társat kereső hím hosszúszárnyú bálnákat.
Érzékeny lehet a hallásuk
A hosszúszárnyú bálna a hideg és sarki tengerek lakója, télen szubtrópusi és trópusi vizekre költözik. Az állatok évente vándorolnak a táplálkozási helyekről a szaporodási helyekre és vissza. A bálnaborjaknak muszáj közel maradniuk az anyjukhoz, hogy megfelelő mennyiségű táplálékhoz jutva elég nagyra nőjenek, mielőtt közösen útnak indulnak a több ezer mérföldre lévő, táplálékban gazdag területekre.
A Functional Ecology című folyóiratban közölt eredmények segíthetik a bálnák természetes élőhelyeinek megóvására irányuló erőfeszítéseket. Videsen szerint a kutatásuk egyebek között rávilágított, hogy a suttogás miatt az anyák és a borjak nagyon érzékenyek lehetnek a hajók zajára.
