Te + Én

Tükröt tart a gyerek – néha félünk belenézni

Ül velem szemben a lányom. Nézem. Nézem, ahogy tartja a bögrét, rég nem szívószállal isza belőle a kakaót. Néha már nem is kakaót kér, hanem kávét és nem kér, hanem elkészíti magának a reggeli adagot. Hétvégén akár nekem is. Néha már fordul a kocka. Az adok-kapok csavarodott egyet. Néha már magától észreveszi, hogy nekem is vannak igényeim. Észreveszi, hogy fáradok, hogy elfogyott a sampon, hogy fogytam, hogy híztam. Észreveszi, számonkéri ráncaim. Figyel rám. Figyel rám és tükröt tart. Olyan, mint én vagyok. Néha még olyanabb.

Tudjuk, a gyerek nevelése nem szavakkal történő idomítás. A nevelődés, fejlődés – még inkább a csiszolódás, a finomhangolódás – mintakövetés során valósul meg. Észrevétlen a folyamat, és egyszer csak rácsodálkozunk saját gesztusainkra, egy reakcióra: „Pont olyan vagy, mint az apád!” vagy „Nézd, érzékeny, akár az anyja”. Magunkra – a párunkra – ismerünk, vagy a nagyanyjára, akivel sok időt tölt a gyerek. Mert nagyszülő–unoka viszonylatban is megvalósul a mintakövetés.

Fotó: iStock.com/ Kikovic

Fotó: iStock.com/Kikovic

A gyerek mindig magasabbra tör

Saját mozdulatainkra is ráismerünk, vagy arra, ahogy lehajol a gyerek megsimogatni egy kutyát. Én arra, hogy egyetlen kéregető előtt se megy el csak úgy a gyerek. Megáll, aprót kotor, a másik kezébe adja. És a szemébe néz annak, aki kérni kényszerül. Ezt a mintát nem tőlem vette át, sőt: miatta veszem fel a szemkontaktust én is. Mert a mintakövetés több puszta utánzásnál. A mi viselkedésünk az alap, és ha jó munkát végzünk, és ha /vagy szerencsénk van, a gyerek jobb lesz nálunk. Feljebb kerül, fejlettebb dimenziókba lép. Magasabbra tör.
De azért mintát követ. Például a párkapcsolatoknál is. Figyelem a fiaim is erősen, náluk már érdemes ezt a területet is górcső alá venni. A párválasztást. Gondoskodó lányokra buknak. Ennyi. Aztán két fiam is az egészségügyben dolgozik, ma már tudom, nem véletlenül – a másokról való gondoskodás belülről fakad és közben mintát is követ. Apai-anyai-nagyszülői ágon volt a másokról való gondoskodáson a fókusz. Hát ők most direktben végzik ezt. Köszönömért, fillérekből élnek.

Legjobb barátnőm szerint a delfinek, az angyalok és a mentősök szentek. 

Nálam kicsit más a sorrend, de ámen. Igen. És boldog vagyok, hogy részem van abban, ahova fejlődtek. Remélem, minta voltam én is, minta maradok, visznek tovább majd belőlem valamit. Nem a szavaimat – vagy nem csak a szavaimat. Vagy meghallják a szavakon túli üzenetet, a valódi mondandót. Tudom, van fülük hozzá.

Fotó: iStock.com/ Kikovic

Fotó: iStock.com/ Kikovic

Hol húz, hol ereszt a gyerek?

De még mindig párkapcsolat. Figyelem a lányom is, hogy csavarja ujjai köré a körülötte duruzsoló erősebbik nemet. Hogy kommunikál, hogy és hol húz, ereszt. Mennyire van a hangsúly a párkapcsolaton, mi alapján választ, miért és milyen kritériumok alapján utasít el közeledőt. Figyelem és nem aggódok nagyon: jó az arányérzék, egyensúly van.

Azért saját kis lustaságom is nyakon csíphető az ő lustaságában. Vállalom ezt is. Igen, nem mindig és nem feltétlenül töltöm a teljes hétvégét nagytakarítással. Ha szerét ejthetem, szerét ejtem a lazulásnak. Alszunk sokáig. Ágyban isszuk meg az első kávét, és néha, ha nem kedvez az időjárás, a dél is pizsamában talál minket. Ennyi belefér nálam és belefér a lányomnál is. Ha hétvégén pizsamában látom az ebédnél, tükörbe nézek, magamra ismerek. Mintát követ. Hogy is kérhetném számon rajta a lazulást?

Pedig időnként számon kérem, lecsapok rá, néha még kiabálok is egy nagyot. Azért bántom, amit tőlem tanult, amit mutatok, ami én vagyok. Pont úgy viselkedek, mint mindenki más, mert saját hibáinkat felnagyítva látjuk viszont a gyerekben. Ijesztően torz tud lenni a tükör, félünk belenézni. Túl reális, túl igaz. Azért belenézek, néha sokkot kapok, gyorsan állítanék a látásmódon. Máskor elérzékenyülök, máskor sajnálom magam, aztán őt magamnál is jobban. Szeretnék jobb anya, jobb minta lenni. Mert akarom vagy sem, a gyerek mintát követ.

Mintát követ abban is, ahogy figyeli a világot, bár neki nálam sokkal finomabb és érzékenyebb az optikája. És gyorsabb. A felismerései gyorsabbak, határozottabbak és pontosabbak. És nem restell tükröt tartani, sőt szeret szembesíteni azzal, aki vagyok, legyen az jó vagy rossz. Remélem, még nagyon-nagyon sokáig.