New Yorkból Texasba
Michael De La Rosa megunta depressziós hétköznapjait, maga mögött hagyta az alkoholt, a gyógyszereket, és nekivágott Amerikának. New Yorkból indult el a Texas állambeli Austinba, gyalog, érintve Philadelphia, Washington, New Orleans és Houston városokat. Michael úgy döntött, ha elér a déli Austinig, ahol az emberek sokkal lazábban gondolkodnak, akkor letelepszik ott. Útközben pedig nemcsak New York pörgését és szorongását hagyta maga mögött, de a régi biztonsági megoldásait is. Szembenézett félelmeivel, hiszen arra vállalkozott, hogy nem foglal szállást, hanem annál alszik, aki éppen befogadja. Nyolc hónapnyi vándorlás után a férfi 27. születésnapját már Austinban ünnepelte, aztán mégis visszaköltözött New Yorkba. Az út tanulsága azonban vele maradt: a mozgás, a kaland jót tesz, főleg, ha kitartással párosul.
Túl fáradt a sporthoz
A lelki betegségekkel küzdő emberek nagy része nehezen mozdul ki otthonról, levert, fáradtnak érzi magát, és az utolsó dolog, amit beszorít a napjába, az egy séta vagy edzőtermi látogatás. Ám ha mindennap elveszítjük a csatát a mozgással, az aktivitással szemben, akkor ördögi körben találjuk magunkat. Ezt csak úgy törhetjük meg, ha keresünk egy olyan mozgásformát, ami izgalomba hoz, ami megpezsdíti a vérünket, ez lehet tánc, csapatsport, jóga, séta, bármi, amire rá tudjuk venni magunkat. A stresszt és a feszültséget, ami miatt szenvedünk, kiválóan feloldhatjuk, kimozoghatjuk magunkból. Tulajdonképpen a sport hasonló elven működik, mint a gyógyszerek: bizonyítottan olyan hormonok termelődnek, amik jókedvet eredményeznek. A mozgás utáni fáradtság segít könnyebben elaludni, a rendszeres sport pedig fokról fokra aktívabbá és nyugodtabbá tehet mindenkit.
Fotó: iStock.com/RuprechJudit
Már a tiniknél is hat
Egy finn vizsgálat során több mint hétezer tinédzser életét követték nyomon: azt tanulmányozták, hogyan hat a fizikai aktivitás a lelkiállapotra, milyen összefüggés áll fenn a fizikai és mentális egészség között. Az eredmények megmutatták, hogy minél kevésbé aktív valaki, annál rosszabbul érzi magát, és annál több viselkedési probléma nehezíti az életét. A kevesebbet sportoló fiúk között sokkal magasabb arányban jelentkezett szorongás, depresszió, a lányoknál pedig jellemzően alvásproblémák és figyelemzavarok léptek fel. Azok a tinik, akik rendszeresen sportoltak, jóval kevesebb tünetet produkáltak.
Fotó: iStock.com/max-kegfire
Társaságban
A megfelelő mozgásforma megtalálása után sokat segíthet a kitartásban az, ha bekapcsolódunk a helyi közösségbe. Ha kapcsolatokat teremtünk, barátkozunk, akkor akár edzőtársat is találhatunk, így nagyobb eséllyel jelenünk meg a következő órán is. Akár egy társunk van, akár csoportban mozgunk, átélhetjük, mennyivel könnyebb sportolni mások társaságában. Ha az emberekkel mégis nehezen jövünk ki, fogadjunk örökbe egy kutyát, akit naponta kétszer meg kell sétáltatni – ő egyrészt oldhatja a depressziót már csupán a társaságával is, másrészt kiköveteli magának a mozgást, és szó szerint bevonszol minket a gazdik közösségébe.