Stílus

Élet pénzköltés nélkül – öt napig bírtam

Fogyasztói társadalom, tudatos életmód, felhalmozás, hulladékmentes élet, használt ruhák vs. fast fashion – manapság szinte minden fórumon arra próbálnak ösztönözni bennünket, hogy minél kevesebbet költsünk, minél tudatosabban éljünk és ne vegyünk olyasmit, amire valójában nincs is szükségünk. Ezen felbuzdulva döntöttem úgy, hogy megnézem, mennyi ideig tudom megakadályozni magamat abban, hogy bármire is pénzt adjak ki. Gondolkodás nélkül mentem bele.

És ez nem túlzás, merthogy egyszer, munkába menet jött az ötlet, hogy mi lenne, ha aznap semmire sem költenék, és meglátjuk, meddig bírom. Könnyedségem egyik alapja volt, hogy tele volt a hasam – már túl voltam a reggelin, az első kávén –, ilyenkor inkább könnyelmű az ember. A felhalmozás egyébként nem az erősségem, ruhákat akár hónapokig nem szoktam vásárolni, mert sokszor nincs energiám a bevásárlóközpontokhoz, a próbálgatáshoz, a tömeghez. Ezért az a veszély már alapból nem fenyegetett, hogy majd ideges leszek, mert a héten még nem vettem egyetlen pólót sem, hiszen karácsony óta nem vettem egyetlen pólót sem, és már április van, szóval ebből a szempontból védve voltam. (Eddig ez nem is tűnt fel, de most, hogy ezt kiszámoltam, azt hiszem, ideje lenne vennem néhány új ruhát…)

Fotó: iStock.com/nd3000

Fotó: iStock.com/nd3000

Nem is sejtettem, hogy milyen rejtett kiadásaim vannak nap mint nap – illetve olykor rácsodálkoztam már, hogy hány „csak egy ezrest” költök el naponta, ami egy hónapban összeszámolva meglehetősen nagy összegre tud duzzadni (a bankszámlám meg apadni). Már említettem, hogy a felhalmozás nem az erősségem: nemcsak a ruhák, de a konyha terén sem. A hűtőmben sosincs felesleges étel, legfeljebb maradék. Ezzel a szokásommal sajnos minden alkalommal szembesülök, amikor valamit főznék vacsorára. Mégsem tettem ellene semmit. Csak az ásványvízből veszek mindig egyszerre többet.

Első nap

Ahogy már írtam, az első nap reggeliztem otthon (két szelet pirítós vajjal, teával), ittam egy kávét és elindultam dolgozni. A csokiautomatára nem szoktam rá, kávém volt bent, ebédet vittem magammal (még az előző napról marad). Bérletem van, a nap ingyen süt – mi bajom eshet? Hazaérve arra gondoltam, főznék valamit: hús még volt a fagyasztóban, a zöldkörethez is minden adott. Az első napot túléltem.

Második nap

Reggeli és kávé (elfogyott a kenyér), előző napi maradék az ebéd, bérlet, haza – mit csináljak? Elindultam sétálni, hívott a barátnőm – üljünk be egy kávéra valahová. Na tessék, bukás a második napon! Javasoltam neki a sétát, szerencsére belement. Két óra múlva hazaértem, gyors vacsi, körömlakkozás, alvás.

Fotó: iStock.com/Photobuay

Fotó: iStock.com/Photobuay

Harmadik nap

Elégedetten ébredtem, már két napja nem vettem semmit. Egy kicsit már ezt is sikerként könyveltem el. Reggeli: találtam zabpelyhet a szekrényben, kefirt a hűtőben. Kávé. Az utolsó maradékot vittem ebédre, a bérlet szerencsére egy hónapra szól. Valójában még mindig nem éreztem hiányát semminek, de valahogy minden egyes lépésnél eszembe jutott valami, amit megvehetnék. Egy szelet süti. Tusfürdő, mert mindjárt kifogy. A fogkrém is. Kenyér (de van zabpehely). Valami nasi estére. Szolibérlet? Papír zsepi. Rágó. Valami. Bármi.

Negyedik nap

Azon gondolkoztam, hogy még szerencse, hogy a diétás időszakom közepén járok és még élvezem is, hogy lassan nincs otthon semmi, amit megehetnék. Persze ha felkészültem volna ezekre a napok, de az talán csalás lett volna, jobb ez így. És egy kis visszaigazolást kaptam arról, hogy tudatosabban is vásárolhatnék, nem minden nap, de egyszerre eleget. Viszont legalább nem vagyok az a fölöslegesen felhalmozó típus ezen a téren sem – ez megnyugtatott. Csakhogy a negyedik napra már nemigen volt olyan étel a konyhában, amit szívesen ettem volna vacsorára, vagy bevihettem volna ebédre. Rizi-bizit ettem már második napja, barna rizsből, persze, és vészesen fogyott az ásványvíz. A hűtőből eltűnt a kókusztej, a sajt, elfogytak a zöldségek, a fagyasztóban is csak egy fél adag füstölt tofu unatkozott. Volt még három darab tojásom!

Ötödik nap

Amilyen jól indult… Zabpehely+kefir – mindkettő elfogyott. Kávé – ebből azért még van pár napi adag. Munka, nincs ebéd. De valahogy mégsem vagyok éhes. Sebaj, arra gondoltam, hogy ha éhes leszek, eszem, és vége a kísérletnek. Hazamentem, takarítottam, nem akartam feladni. Az utolsó adag rizsem is elfogyott, megcsináltam a tojásokat, vége ennek a napnak is. Nem volt kedvem sehova menni, csupa olyan program jött szembe, ami pénzbe került volna. Nem éreztem rosszul magam, a hétköznapokhoz szükséges dolgok közül csak az étel volt az, ami elfogyott. A „klasszikus” luxusdolgok továbbra is körbevettek. Mégis: másnap, a hatodik napon, vettem reggelit. Még kávét is, hiába volt otthon, jobban esett így. Munkából hazafelé bevásároltam, de valahogy még tudatosabban, mint máskor – ennek örültem. De azért vettem még egy körömlakkot is.