Fikció és valóság
Fekete István alapos helyismeret birtokában írta meg mindkét, berekben játszódó regényét, ám aki konkrétan a tüskevárat keresné, az alaposan csalódni fog. Tüskevár nevű település ugyan létezik, de messze nem ott, ahol a regény játszódik. A Kis-Balaton környékén semmiféle, a regényben említett várról nem tudni, de Főnyed mellett a mocsárban találunk egy szigetet, s azon egy vár romjait. Ettől függetlenül a nádasok, a Zala torkolatának környéke, a nemzetközi jelentőségű, gazdag élővilág mind a valóság részét képezi, ahogy a több millió szúnyog is. A Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet fokozottan védett, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, ők szabályozzák, melyik része mikor látogatható – s akkor is csak kísérővel. Ha tehát felkerekednénk, hogy üldögéljünk egy kicsit a Diás-szigeten a Matula-kunyhóban vagy Fekete István emlékszobájában – amiket természetesen a regény miatt építettek meg –, előzőleg tájékozódjunk, mehetünk-e, s ha igen, mikor. A tervek szerint új látogatóközpont, játszótér és interaktív tanösvény is várja majd a kirándulókat, és 2019-től háromszor ennyi látogatóra számítanak.
Fotó: Wikipedia.com/Wolfgang glock
Elképesztő állatvilág
7000 hektáron majdnem 300 madárfajt találunk, bár közülük sok nem él ott tartósan, csupán megpihen vagy tollat vált a halban gazdag részeknél. Attól sem kell félni, hogy a hal elfogyna: akár ötven- vagy százkilós harcsák is vígan felnőnek a vizekben, de rengeteg a csuka, a ponty és a kárász is. Ha a Tüskevárban emlegetett nyüzsgő életre vágyunk, megkapjuk: érdemes távcsővel figyelni a madarakat, a nyári ludak és szürke gémek tömegét, a vidrák, szarvasok, rókák, sőt aranysakálok nyomait keresni, és közben felidézni magunkban a regényben olvasott megállapításokat a természet kegyetlen, de igazságos és mindent odaadó világáról.
Fotó: Wikipedia.com/Wolfgang glock
Amikor a Kis-Balaton még nagy Balaton volt
Az 1800-as évekig nem nagyon tettek különbséget kis és nagy Balaton között, mert a Zala torkolatánál kialakult tavak egységet képeztek a nagy tóval. A helyzet akkor változott meg, amikor a déli parton elkezdődött a vasútépítés, a Sió csatorna ásása, és a tó vízszintjét több méterrel lecsökkentették. A Kis-Balatonnál is kisebb lett a víz, s a Zala torkolata vízszűrő funkciójának elvesztését hozta magával. Az 1970-es évekig kellett várni, mire a kis-balatoni részt mesterségesen újra feltöltötték vízzel, és helyreállították a megrongálódott mocsárvilágot. Amit tehát mi ma látunk, az egy megtervezett mederben csordogáló Zala, egy helyreállított világ, amit visszafoglalt magának a természet. Szerencsére az állatok nagy része is visszatért megszokott életterére, a Kis-Balaton ma is virul. Ezt részben Fekete Istvánnak köszönheti, aki egy egész országgal megismertette, illetve Vönöczky Schenk Jakab természetvédőnek, aki kiharcolta és kidolgozta az ottani madarak megfigyelését, védelmét, meggyűrűzését.
