Üzenetek
A randizás első idejében nagyon nehéz kivárni, hogy a férfi kezdeményezzen, jelezzen vissza, akar-e találkozni még egyszer, vagy éppen törődő, kedves üzit hagyjon, amitől jobban érezzük magunkat, még akkor is, ha már szakítottunk. Így aztán romantikus filmeken felbuzdulva, feminista zászlókat lengetve csupán türelmetlenségből és tömény kétségbeesésből olyan üzeneteket írunk, amiket azonnal megbánunk. Ám ekkor már hiába verjük a fejünket a falba… Szerencsére idővel megtanulunk okosan játszani, és igen, várni, sőt, aludni egyet, mielőtt elkezdenénk pötyögni.
Idétlen, káros diéták
Amikor még azt hisszük, hogy velünk soha semmilyen betegség vagy rossz dolog nem történhet, hogy a diéták káros következményei csak másokat érinthetnek, akkor legalább egy teljesen eszement, nyilvánvalóan dilettáns diétát kipróbálunk. Éheztetjük magunkat, káposztán – vagy tetszés szerint kiválasztott bármilyen élelmiszeren – élünk, falásrohamaink vannak, és az egész életünk a súlyunk körül forog. Ezt a legtöbb nő csak egyszer játssza el a testével, aztán megtanul okosan fogyókúrázni és életmódot váltani.
Fotó: Freepik/Teksomolika
Felesleges egyéjszakás kalandok
A recept: barátnők, sok alkohol, és legalább egy szórakozóhely, az eredmény pedig egy részegen elkövetett flört egy olyan emberrel, akit igazán meg sem ismernénk világosban. Az ilyen esetek utáni reggelek épp elég kijózanítóak ahhoz, hogy egy idő után leszokjunk a rapid részeg pasizásról. Meg a túl sok alkoholról. Meg az éjszakázásról.
Holnaptól megváltozik
Egy rossz kapcsolatban fiatalon még könnyen hitegetjük magunkat azzal, hogy a másik majd megváltozik, sőt, a kedvünkért teszi majd ezt teljesen magától. Aztán nem történik meg. Másnap sem. Egy idő után rájövünk, hogy az embereket nem lehet megváltoztatni, és sokszor arra is hiába várunk, hogy maguktól fejlődjenek. Meg kell tanulnunk felismerni a jeleket, nem bedőlni az ígéreteknek, könyörgéseknek, fenyegetőzéseknek, és örökre magunk mögött hagyni az adott férfit.
Mindenki különleges
Fiatalon még olyan, de olyan optimisták vagyunk! A legjobbat feltételezzük mindenkiről, így viszont naivak és átverhetők vagyunk. Nincs is ezzel semmi baj egészen addig, amíg valami olyan dolgot nem veszítünk, ami már sebet ejt. A naiv ártatlanságunkat ekkor veszítjük el, egy darabig keserűek leszünk, és vádaskodók, majd később már bizakodók, de óvatosak. Már nem bízunk meg boldog-boldogtalanban, megválogatjuk barátainkat és partnereinket is, és ez így is van jól.
Fotó: Freepik.com/Freepik
Hirtelen felindulásból elkövetett katasztrófák
Egyik délután kitalálni, hogy a rövid haj igenis jól állna, elrohanni a fodrászhoz, vagy rossz esetben kézbe venni az ollót. Kékre festeni a hajunkat. Élettelenné hidrogéneztetni vagy daueroltatni tincseinket. Piercinget tetetni be, csak mert az ex új nőjének is van, tetováltatni egy „örök” barátnővel vagy baráttal, nekiesni a szemöldökünknek, és még sorolhatnánk. A legtöbbet másnap már megbánjuk, és megfogadjuk, hogy hirtelen felindulásból többé soha, de soha…
Felkészületlenül kalandozni
Persze megvan a bája annak is, hogy csak úgy felugorjunk egy vonatra, és irány a messzeség, vár a kaland, de egy bizonyos kor után már nem megyünk sehová a kis – közepes… nagy… – táskánk nélkül. Mert már nem mindegy, van-e nálunk tiszta alsónemű, zsebkendő, fejfájás-csillapító, víz, élelem, arckrém, kényelmes cipő, időjárásnak megfelelő ruha, könyv, és ez a lista egyre csak bővül.
