Legyen szó vitaminhiányról, betegségről, kemoterápiáról, foltos hajhullásról, időskori hajhullásról, gyulladásról vagy pszichológiai okokról, hajunk változásait nagyon megszenvedjük. Ha már csak pár szállal több hullott ki a megszokottnál, aggodalmas arccal kémleljük a fejbőrünket a tükör előtt, kapszulákat, tonikokat és géleket vásárolunk, és abban reménykedünk, hogy holnapra dúsabb lesz a hajkoronánk. A médiában szereplő nők nagy részének ugyanis gyönyörű, csillogó sörénye van, amiért megőrülnek a férfiak, és azért rimánkodnak, nehogy olló érintse a tincseket. Mi pedig szeretnénk legalább ugyanolyan szépek és kívánatosak lenni. Ha a természet nem áldott meg dús, szép hajjal, akkor jó fodrászhoz járunk, és több ezer forintot is kiadunk egyetlen flakon samponért. Akkor érezzük jól magunkat, ha a szél belekap frissen mosott fürtjeinkbe, és szabadkozunk, morcosak vagyunk, ha zsírosodó hajunkat lófarokba kell fognunk. De vajon miért érezzük ennyire szépnek magunkat csupán a hajunktól?
Fotó: StokSnap.io/Priscilla Westra
Tényleg a haj a nők lelke?
A „hosszú hajú veszedelem” miért csak nőt takarhat? Régebben a férfiaknak is legalább vállig ért a hajuk, sőt, az indiánoknál férfiak-nők hosszú hajjal járnak. Akkor csupán azért ragaszkodnánk a hajunkhoz, mert az különböztet meg markánsan a férfiaktól? Van valami más indok is a hajmániánk mögött? A kutatások szerint a férfiaknak – sajnos vagy nem sajnos – a félhosszú vagy hosszú hajú nők jobban tetszenek, még akkor is, ha a hozzá tartozó arc csúnyább. Ennek evolúciós okai lehetnek: a hajunk ugyanis egészségi állapotunkról is árulkodik, ráadásul feromonszállító funkciója is van, azaz a csábító női hormonok nagyobb felületen oszlanak el. Ezen túl a női csábítás egyik nagy fegyvere a tincsek csavargatása, a haj kontyba fogása visszafogottságot, kibontása viszont nyitottságot, akár flörtöt is jelenthet. Magyarul rendszeresen kommunikálunk hajunk segítségével. Ha azt szeretnénk, hogy munkahelyünkön komolyan vegyenek, reggel biztos összefogjuk a hajunkat, míg az esti randira már kiengedjük. A kopaszodáskor ezt a játékszert veszítjük el, ezt pedig nem könnyű feldolgozni.
Fotó: StockSnap.io/Eli DeFaria
Kopaszság: hogyan barátkozzunk meg vele?
Amikor hullani kezd a hajunk, először is kénytelenek vagyunk rövidebbre vágatni, majd idővel egész rövidre, végső soron pedig a parkókák között válogatunk. Kevés nő akad, aki büszkén tudja viselni egészen rövid haját, vagy nőiesnek és magabiztosnak érzi magát kopaszon is. Pedig – bár kétségtelen, hogy a hajnak szerepe van nőiességünk megélésében – egyetlen nő sem csupán a haja miatt vonzó. Sőt, sokaknak éppen a rövid haj áll jól, és az ehhez társuló szabadságérzet. Még ha betegséggel is kell küzdenünk, akkor is változtathatunk saját nőiességünkhöz való viszonyunkon: ha kell, elengedjük tincseinket, vagy ha erre van szükségünk, azzal játszunk, hogy naponta más parókákkal pótoljuk. A lényeg az, hogy nélküle is lehetünk vonzóak, szépek, sőt érdekesek, mondjanak bármit az evolúciókutatók vagy a divatmagazinok. Mi döntünk arról, szépek vagyunk-e.