Otthon

Nagyszájú lázadóból szófogadó beosztott: képesek vagyunk a változásra?

Emlékszünk még, hogy milyenek voltunk gyerekkorunkban? Félénkek? Visszahúzódóak? Nagyszájúak? Feleselők? Lázadók? Vajon a fiatalabb énünk mit szólna ahhoz, amilyenek most vagyunk? Mennyi maradt bennünk a régi önmagunkból?

Már az óvodában megkaphatjuk azokat a jelzőket, amik aztán éveken keresztül elkísérnek bennünket. A személyiségünkre, viselkedésünkre utalnak ezzel azok, akik ezekkel a jelzőkkel illetnek, mint péládul nagyszájú, elkényeztetett, undok, jókislány, rossz kisfiú, visszahúzódó, rendes, segítőkész, satöbbi. Aztán az iskolában tiszta lappal indulunk, de az igazi énünket ott sem rejthetjük sokáig véka alá, hamar kiderül, hogy melyik gyerek a “jó” és melyik a “rossz”.

Fotó: Pexels.com / CC0 License

Fotó: Pexels.com / CC0 License

“- Világ életemben visszahúzódó, rendes lány voltam. Szót fogadtam az óvodában és az iskolában is, sosem csináltam olyasmit, amit nem volt szabad. Azt is mondhatnám így visszagondolva, hogy unalmas voltam” – nevetett Andrea. A 36 éves üzletkötő a gimnáziumban is “hozta a formáját”. “- Egy olyan baráti társaság egyik tagja voltam, akik inkább “balhésak” voltak, viszont a tanárok tudták, hogy bár velük barátkozom, én alapvetően jó gyerek vagyok. Ezért is lepődtek meg, amikor harmadikos vagy negyedikes koromban egyszer ellógtam a többiekkel német óráról. Engem is meg kellett büntetni, és megkaptam az első és utolsó igazolatlan órámat. Otthon nem mondtak rá semmit, nem büntettek. Valahogy nem hitte el soha, senki, hogy tudnék rosszat is tenni” – emlékezett vissza az érettségi előtti időkre a ma már kétgyermekes édesanya.

“Nem voltam úgynevezett “rendes” lány”

Más személyiség jutott Tamarának. “- Sokszor még akkor is engem szólítottak fel, amikor ott sem voltam, ha valami baj történt a suliban” – kezdett a mesélésbe a 31 éves orvosi asszisztens. “- Nem voltam úgynevezett “rendes” lány, ez igaz, de előfordult, hogy alaptalanul gyanúsítottak, mert gondolom a tanárok úgy voltak vele, hogy én ilyen vagyok, miért maradtam volna ki ebből vagy abból a balhéból. Volt, hogy nem is voltam aznap iskolában, egy héttel később mégis a tanári előtt vártam a többiekkel. Akkor egyszer talán megúsztam a beírást” – mosolygott a történteken Tamara. Hozzátette, hogy nem maradt benne tüske a történtek miatt, hiszen tett is a “hírnevéért”, de visszagondolva szerinte jobb lett volna, ha nyugisabb a tinédzserkora.

Fotó: Freepik.com/Teksomolika

Fotó: Freepik.com/Teksomolika

Mi a helyzet mostanában?

Andrea és Tamara is úgy érzi, változott a személyisége az érettségi óta. “- Számomra is meglepő, de meglehetősen “vad” dolgokat tettem egyetemistaként, amikre nem is gondoltam korábban, hogy valaha megteszem azokat. És mivel már ez is a múlt, olykor furcsa, hogy megtettem, de nem idegen tőlem. Például alig jártam be órákra, nem tanultam minden vizsgára, volt, hogy egy hetet végigbuliztam. Ilyet nem tesz egy “rendes” lány” – gondolkodott el Andrea. Szerinte nem változott, egyszerűen ez is az ő személyiségéhez tartozik. Amikor a volt osztálytársainak mesélt ezekről a bulikról, nem nagyon akarták elhinni. Mert ő nem olyan.

Tamara azt mesélte, hogy felnőttként “benőtt a feje lágya”. “- Mondhatnám azt is, hogy kibuliztam magam. Az egyetemen azért még a bulisabbak közé tartoztam, de a munkahelyemen egyértelműen a megbízható és rendes kollégák közé tartozom. Például még sosem mentem másnaposan, vagy fáradtan dolgozni, mindig a maximumot nyújtam, alig hiányzom” – magyarázta. A szülei kezdetben aggódtak érte, hogy mi lesz vele majd, “ha nagy lesz”. Sokáig nem hitték, hogy megfelel majd bármelyik munkahelyén is, de örülnek, hogy tévedtek.

A témával A bélyeg, mely ránk ragadt címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül ma is 17 óra 10 perckor kezdődő adása. A stúdióban beszélget Balázs Andrea, Széles Adrienn és Böhönyey Márta, valamint meglepetésvendég is érkezik hozzánk.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.