Otthon

Gyönyörű szobanövényeik lehetnek a kicsit lustáknak is

Ugyan a kert üde zöldjét is élvezhetjük már, azért érdemes egy gondolatot szentelni a szobanövényeinknek is. Mert szobanövény nélkül a legszínesebb otthon is színtelen. Más a hangulata annak a lakásnak, nagyobb gondosságot sugall az ott élőkről az, ha szobanövényekkel osztják meg a lakóhelyüket.

Én is szeretnék azok közé tartozni, akik keze nyomán élettel telik meg egy otthon. Álmaimban buja zöld dzsungel a lakásom, és minden nap virágba borul valamelyik cserepes. Álmaimban balkonnövények burjánzanak az erkélyen (álmaimban van erkélyem), és az én muskátlis ablakaimat dicséri a fél város.

A valóság az, hogy nehezen boldogulok a növénygondozással. Valahogy nem rezdülünk együtt a cserepesekkel, hiába locsolok, hiába kötözök, tápszerezek, rakom őket ide-oda – a napfény útját követve a lakásban –, nem maradnak életben a növények nálam. Vagy ha igen, nem válnak pompás díszévé otthonomnak.

Több kell ehhez, mint puszta információ: mintha lekésnék a legfontosabb eseményeiről a virágoknak (nem érek oda a virágfarsangra, ballagásra, szülőire), neheztelnek rám, nem kényeztetnek szépségükkel. Elsatnyulnak, levelüket hullajtják, életelenné, sivárrá válik a virágföld, vagy megszikkad, kicserepesedik, mint a sár, hirtelen eső után a kánikulában. Az én hibám, tudom, és ha van valami, akkor ezen változtatnom kell. Szeretem a természetet, az lenne a jó, ha ezt szakszerűen és hatékonyan ki is tudnám mutatni feléjük.

Bezzeg a legjobb barátnőm lakása épp olyan, amilyennek én az enyémet elképzelem. Évek óta hozzá hordom senyvedő növényeimet „kórházba”. Nála néhány hét alatt kivirulnak, új levélkék bújnak elő, megváltozik a színük, rügyek fakadnak, sőt a csonka növénykék szaporodásra kész új hajtásokat nevelnek.

Mostanában új módszerhez folyamodtam, csak olya növényt engedek a közelembe, amelyről tudom, hogy MINDENT túlélnek, vagy legalábbis ez a hír járja róluk. Három ilyet is ismerek. Mások szerint ez az a három növény, amely a leglustább gazdát is elviselik. Remélem, engem is.

Fotó: Freepik.com/pressfoto

Fotó: Freepik.com/pressfoto

Anyósnyelv (Sansevieria trifasciata)

Ha emlékezetem nem csal, valamikor már volt egyik példányával találkozásom, és ugyan nem nyírtam ki (teljesen), azért megtépázta egészségét a velem való együttélés. Most azonban minden más lesz. Állítások szerint valóban igénytelen növény. Nem bírja a tűző napot, de nem is fényigényes, elboldogul akkor is, ha nem úszik fényárban a sarok, ahol hely jut neki. Jól tűri azt is, ha ritkán jut vízhez, ami fontos, hogy elegendő virágföld jusson neki. Abban megkapszkodik erős gyökereivel és megtanul túlélni mindent.

Agglegénypálma (Zamioculcas zamiifolia)

Származása szerint afrikai fajtájú növény, de nem igényli az egzotikusoknak kijáró különleges bánásmódot. A kevés is elég neki, legyen szó fényről, vízről vagy földről – életben marad, de azért ne hagyjuk magára hónapokig. Egy féléves kiküldetését gazdájának azért még ez a pálma se élne túl. Amúgy átültetni se sűrűn kell – szereti a szűk tereket is, akkor kell csak nagyobb cseréphez szoktatni, ha már szinte magától kimászik az előzőből.

Fotó: Unsplash.com/Corinne Kutz

Fotó: Unsplash.com/Corinne Kutz

Zöldike (Chlorophytum comosum)

Olyan, mint egy csokor zöld mosoly. Villámgyorsan szaporodik, ha elég párás a levegő, hajtásai képesek a levegőben ficánkolva is gyökeret ereszteni. Szereti a fényt és szereti azt is, ha RENDSZERESEN, kéthetente vízhez jut. Amit nem szeret, a földben lévő gyökereket áztató, pangó vizet. Két öntözés közben engedjük kiszáradni a cserépben lévő földet. Elegendő fény hatására üde zölddel mosolyog ránk, ha kevesebb a fény, színe kicsit megkopik, de azért életben marad.