Siker

„Gyöngyöt dobálni, semminek örülni” – A játék maga az élet

A társasjátékokat unalmas, kétségbeesett novemberi estékre találták ki, amikor már tényleg nincs mit várni.

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?”  

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

Kosztolányi Dezső az egyik legszebb versében összefoglalta mindazt, ami az emberiséget foglalkoztatja évszázadok, évezredek óta: vegyük komolyan ezt az életet, vagy ez az egész csak játék, nagyra nőtt, megöregedett gyerekek játszótere? Meg is adja a választ, nyilvánvalóan Kosztolányi szerint az élet csak játék: fontoskodunk, fontosnak látszunk, mégis életünk utolsó pillanatáig gyermekek maradunk. Igaz ez?

A játék az első komolyabb tevékenység, amit életünkben végzünk, az evés és az alvás után. A játék, mely olykor véresen komoly, és minden esetben az életre magára készíti fel gyermeket. Legyen szó egy csörgőről, egy puha, plüss kockáról, vagy éppen kisautóról, babáról, babakocsiról: szerepeket játszunk, szerepekre készülünk, melyeket életünk folyamán majd eljátszunk élesben is.

 

 

 

 

Fotó: Pexels/CC0 License

Fotó: Pexels/CC0 License

Társas, játék

Aztán egy idő után sajnos elveszik az élet „játékos jellege”, megérkeznek a komolyabb problémák, melyeket már nem lehet könnyedén venni. Tétje van. Már nem csak a saját, de családunk boldogulása, jelene, jövője a tét. Mit lehet ilyenkor tenni? Tovább játszani. Erre találták ki a társasjátékokat, unalmas és reménytelen novemberi estékre, mikor már tényleg nincs mit várni. Ha társasjátékozunk, újra boldog gyermekek lehetünk, legalább arra a pár órára: az összetartozás, a rég elveszett közös játék, a kimozdulás élményét adja. Ilyenkor nincsenek gondok, nincsenek számlák, hitelek vagy gonosz szomszédok, ha játék van, akkor ott és akkor az a legfontosabb. Ott és akkor az maga az élet.

Fotó: Unsplash/Maarten van den Heuvel

Fotó: Unsplash/Maarten van den Heuvel

Emellett újra megtanítja a felnőtteket a türelemre, javítja empátiaérzéküket, megtanít alkalmazkodni és odafigyelni a másik emberre. Sőt, ami a legfontosabb, újra megtanít kezelni a kudarcot, legalábbis emlékeztet arra, milyen, ha nem mi nyerünk mindig . Csupa-csupa hasznos dolog, melyek a mindennapjainkból sajnos már rég hiányoznak.

Szabályok

A társast általában szabályok tagolják, melyeket mindenkinek be kell tartania ahhoz, hogy egyáltalán el tudjuk kezdeni a játékot. A való világban hányan tartják még be azokat a szabályokat, melyeket kisiskolás korunkban belénk vertek? Hányan játsszák azt a típusú fair playt, amiről tanultunk nap mint nap? A társas nemcsak jobb embert csinál belőlünk, de biztonságot is ad, kapaszkodó egy olyan világban, ahol a szabályokat olykor már senki sem tartja be, hiszen így érvényesül csak igazán, mondjuk ki: így nyer. Ám ha leülünk játszani, nemcsak egyenlő esélyekkel indulunk, de odafigyelünk egymásra, és elvárjuk, hogy mindenki tisztességesen játsszon.

Fotó: Unsplash/Moritz Schmidt

Fotó: Unsplash/Moritz Schmidt

Mert játszani jó, játszani szinte a legjobb dolog a világon, eljátszani, hogy élünk, hogy jól élünk, hogy boldogok vagyunk: Akarsz-e játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?

A témával foglalkozik a Ridikül mai, 17:10-kor kezdődő adása, melynek címe Mindennapi játékaink. Vendégünk lesz Héder Barna, Joós István, Dangel Artúr és meglepetés hölgyvendégünk.

A pénteki adást ezen a linken nézhetjük vissza.