Csak felnőtteknek!

Az oldal alkalmas kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására.

Tartalma a 2010. évi CLXXXV. médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Te + Én

„Hat napja voltam egyetemista, amikor megtámadott”

Sokan azt hiszik, hogy a férfiakkal szemben elkövetett szexuális zaklatás csupán mítosz, hiszen hogyan is lehetnének ők az áldozatok? Ez azonban tévedés, a fájdalom és a megaláztatás a férfiak oldalán is megtalálható.

Azoknak az erőszakos eseteknek a számát, amikor férfi az áldozat, mindig nagyon nehéz megbecsülni. A legtöbb esetben a férfiak mélyen hallgatnak a történtekről, és erre két okuk is van. Egyrészt úgy gondolják, hogy senki sem hinne nekik, másrészt pedig félnek, hogy gúnyolódás tárgyává válnak, hiszen „milyen férfi az, akit képes erőszakosan bántalmazni egy nő?” Kettős mércével mér a társadalmunk, és csak nehezen fogadják el az emberek azt, ha egy férfi válik áldozattá. A legtöbb ember bizonytalan és zavarban érzi magát, ha ez a téma előkerül, pedig igenis beszélni kellene róla.

Fotó: Pexels/CC0 License

Fotó: Pexels/CC0 License

„Még csak hat napja voltam egyetemista…”

Andrew még csak egy hete volt egyetemista, amikor egy borzalmas éjszakán ő is áldozattá vált. Épp a kollégiumi fürdőben készült zuhanyozni, amikor egy férfi diáktársa zaklatni kezdte. Ekkor elindult egy lavina, ami talán sosem ért volna véget, ha Andrew nem áll a sarkára. Eleinte csak szavakkal bántalmazta őt a zaklató, később próbált fizikailag is közeledni. Bár maga az aktus nem történt meg, de ez csak Andrew lélekjelenlétének köszönhető. Nem tűrte időtlen időkig a zaklatást, hanem a megfelelő szervekhez fordult, és hamar lebukott a zaklató. Mint később kiderült, két másik egyetemi hallgató is az áldozatok között volt, de ők nem mertek szembeszállni a támadóval, csak miután látták, hogy Andrew megtette az első lépést.

„A szomszédban éltünk, és észre sem vettük”

Lilla saját magán tapasztalta, hogy mennyire előítéletes tud lenni az ember. „Új helyre költöztünk, és a szomszédokkal kezdetben jól kijöttünk – meséli a 32 éves nő. – Aztán egyszer csak furcsa zajokat hallottunk. Kiabálás, csattanások és társaik. Egyből elkezdtem aggódni a szomszédasszonyért, hiszen biztosan veri a férje. Próbáltunk szólni nekik, de egyszer addig fajultak a dolgok, hogy a rendőrt is kihívtuk. Végül nem találtak semmit, de csak nem tudtam megnyugodni. Később kiderült, hogy az asszony verte a férjét, de a pasi olyan jámbor volt, hogy nem mert volna visszaszólni vagy megvédeni magát. Elmesélte, hogy a feleségének volt egy vetélése, és azóta túlzottan elnéző lett, és akarva-akaratlanul áldozattá vált.”

Fotó: Pexels/CC0 License

Fotó: Pexels/CC0 License

Az erőszak nemi identitástól független

Az Amerikai Pszichológiai Társaság számtalan kutatást végzett már a témában. A felmérésekből kiderült, hogy áldozattá heteroszexuális és homoszexuális irányultságú férfi is válhat. Ugyanígy az elkövetők nemi identitása sem egyértelmű. A legtöbb esetben gyerekkorban válnak áldozattá a fiúk, de a felnőttkorban elszenvedett sérelmek sem ritkák. A „Férfiak és a Maszkulinitás Pszichológiája” című folyóiratban nem is olyan régen megjelent egy rendkívül provokatív hangvételű cikk. Lényege, hogy ha egy férfi feljelentést tenne ilyen ügyben, akkor még a hatóságok szemében is nevetség tárgyává válhat. És ilyen körülmények között hogyan is merné bevallani bárki, ha ez megtörtént vele? A legnagyobb probléma a társadalommal, hogy ezeket az eseteket képesek vagyunk félvállról venni, és nevetség tárgyává tenni azt, aki mer beszélni a problémáiról. Ha esetleg valaki a környezetünkben ilyen panasszal fordul felénk, akkor ne forduljunk el tőle. Legyünk támaszai, és segítsük, amiben csak tudjuk.