Siker

Mentőövek, hogy ne fásuljunk bele a munkába

A munkahelyi fásultság mindenkivel előfordul, de néhány apróságnak tűnő változtatás új keretet adhat a munkával töltött óráknak.

Mindenki megtapasztalta már, milyen az, amikor céltalannak érezzük magunkat, minden csak teher, és ránk omlik a fásultság érzete. Vannak napok, amikor a túlélésre kell játszani, mert azokon a napokon egyszerűen csak túl kell lendülni a feladatokon. Fogadjuk el, hogy rossz napjai mindenkinek vannak, de nem az az első, hogy beadjuk a felmondásunk.

Fotó: iStock.com/Rawpixel

Fotó: iStock.com/Rawpixel

Jár egy kis szünet

Tudjuk, hogy nem szabad túlterhelni magunkat, de a legtöbb ember úgy értelmezi ezt, hogy a tennivalókat messziről kerüli. Ez nem erről szól. Nem szabad túlhajtani magunkat, de ez csupán annyit jelent, hogy megpróbáljuk jobban beosztani az időnket, és szükség esetén nem félünk segítséget kérni. Ez főleg azokra igaz, akik a „legyél szorgalmas” tanácsot túl komolyan veszik. Nem szabad, sőt kifejezetten tilos minden feladatot elvállalni, mert akkor nagyon hamar kiéghetünk. Ugyanakkor ha azt érezzük, hogy élni sincs időnk, engedélyezzünk magunknak több, rövidebb szünetet. Ez nem azt jelenti, hogy öt percig böngésszük a közösségi médiát, hanem azt, hogy teszünk egy rövid sétát, vagy kikapcsoljuk a monitort, és engedünk egy kicsit a semmittevésnek. Ne legyen bekészítve mellénk egy nagy üveg ásványvíz. Ha megszomjazunk, álljunk fel, és menjünk el a frissítőért. Nem lehet mindennap ezer fokon égni, el kell fogadni, hogy vannak laposabb napok, de ezzel nincs semmi gond!

Mondj igent néha a közös programokra!

Ha a munkatársak közös, munkahelyen kívüli programokat szerveznek, az irigylésre méltó, mert sajnos nem minden irodában alakul ki erős, összetartó közösség. Ugyanakkor azt az érzést is jól ismerjük, amikor munka után másra sem vágyunk, mint hogy hazamenjünk, és akár egyedül, akár a családunkkal kikapcsolódjunk. Néha viszont meg kell erőltetnünk magunkat és igent mondani egy-egy közös italozásra vagy túrázásra. A legjobb bulik mindig akkor kerekednek, amikor nincs kedvünk a dologhoz. Így a kollégáknál is szerzünk egy jó pontot, nem esünk ki a munkahelyi vérkeringésből, és felfrissülünk ezeken az alkalmakon. Nem kell minden héten velük kimozdulni, de egy-két havonta adjunk magunknak kimenőt, és garantált a feltöltődés.

Ha szembejön egy volt kolléga, ne fordulj el!

Modern szóval ez a networking. A korábbi munkahelyeknek is megvolt a maguk varázsa, ugye? Voltak jó pillanataink a kollégákkal, így ha szembejönnek az utcán, érdemes velük pár szót váltani, és nem leszegett tekintettel elsuhanni mellettük. Nekünk ez azért hasznos, mert számtalan információhoz juthatunk, amelyekhez esélyünk se lenne hozzáférni, ha csak az új iroda négy fala között élnénk. Nem szabad bezárkózni, mert akkor sokkal hamarabb beköszönt a fásultság érzete. Nyitni kell az emberek és a lehetőségek felé, hogy új impulzusokat kaphassunk. Ezek szükségesek ahhoz, hogy napról napra újult erővel vágjunk bele a munkába.

Fotó: iStock.com/Rawpixel

Fotó: iStock.com/Rawpixel

Minden nap egy új kihívás

Legyen ez a mantránk. Vannak olyan napok, amikor nehezünkre esik felkelni és útnak indulni, de sosem szabad elfelejteni, hogy minden nap tartogathat meglepetéseket. Ne úgy induljunk el reggelente, hogy rettegünk az új feladatoktól, hanem gondoljunk az újdonságokra úgy, mint lehetőségekre, melyekből tanulhatunk. Ha nyitott szemmel járunk, akkor mindennap történik valami váratlan, és nekünk ezeket a lehetőségeket fel kell mérni, és ki kell hozni belőle a legtöbbet.

Ne féljünk a hibáktól!

Talán ez a legfontosabb tanács. Mindenki életében eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy hibát hibára halmoz, vagy hogy neki semmi sem jön össze. Van ilyen, tényleg! Senki sem tökéletes, emberek vagyunk és hibázunk. De ezektől nem szabad megrettenni. Bátran vállaljuk az egészet, és merjünk tanácsot vagy segítséget kérni. Soha sem szabad elfelejteni, hogy mindig van hová fejlődni.