Egészség

Az állatok el tudják dönteni, ki jó ember?

Az állatoknak is van igazságérzetük, sőt, etikájuk, szabályrendszerük, és legtöbbjük azt is jelzi, kit kedvel, kit tart jó embernek.

Nézd meg a kutyáját…

Azok a gazdik, akik bíznak kutyájuk hatodik érzékében, miszerint el tudja dönteni, ki a jó ember és ki a rossz, új ismeretségeiket le szokták teszteltetni. Azaz megfigyelik, hogy a kutyájuk-macskájuk hogyan reagál az adott emberre, és ha az állatuk elutasítja, akkor ők is megfoghatatlan gyanakvást éreznek iránta az agyuk egy kis szegletében. Persze ez nem mindegyik állattal kivitelezhető, mert ahogy mi emberek, ők is egyéniségek, saját ízléssel. Van olyan golden retriever, aki a betörőt is vígan üdvözli, és megvakartatja vele a hátát, míg más állatok Teréz anyára is ráfújnának, csak mert egyszerűen nem kedvelik az embereket, vagy átveszik gazdijuk emberkerülő magatartását. Azaz  állat és ember kölcsönösen hatással vannak egymásra, sokszor kibogozhatatlanul összegabalyítva érzéseiket.

Fotó: iStock.com/fcscafeine

Fotó: iStock.com/fcscafeine

Mi áll a szokatlan reakciók hátterében?    

A kutatók óva intenek attól, hogy a házi kedvencünket tegyük meg orákulumnak, és vele mondassunk ítéletet idegenek felett – hiszen a kedvencek értékítélete nagyban függ a hangulatuktól, attól, éppen betegek-e, szokatlan-e a látvány (például valaki a nyakában viszi a kisgyerekét), vagy mennyire hangolódnak rá gazdáik érzelmeire. Azt azonban kimutatták, hogy ha a rossz embereket nem is, a rossz cselekedeteket viszonylag tévedhetetlenül jelzik, legalábbis a kutyák, a majmok és a varjak. Értik, melyik fél a kedves vagy a goromba, melyikük segítőkész, és melyikük nem. A kísérletek során japán kutatók majmokat és kutyákat teszteltek. Élő emberszereplős jeleneteket nézettek meg velük. Az egyik ember ki akart nyitni egy játékot rejtő dobozt, de nem sikerült neki, ezért segítséget kért egy másik embertől, aki vagy segített, vagy nem. Mindkét szereplő jutalomfalatokat nyújtott a jelenet végén az állatoknak. Itt jön az érdekes rész: a kutyák és a majmok sokkal szívesebben fogadták el a finomságot attól a szereplőtől, aki segített kinyitni a dobozt, míg azt, aki a szemükben rosszat tett, nem segített, gyakran visszautasították. A kísérletet más-más helyzetekkel és szereplőkkel is sokszor megismételték, az eredmény ugyanaz volt. James Anderson, a kísérletet vezető kutató szerint mi emberek is így kezdhettük: az állatokhoz hasonlóan felismertük a közösség és saját szempontunkból ártó viselkedést, és azt is, ha valaki jót cselekedett. Ezt az ösztönös érzékenységet fejlesztettük aztán tovább, s lett belőle összetett rendszer.

Fotó: iStock.com/WenDavis

Fotó: iStock.com/WenDavis

A varjak és az igazság

Claudia Wascher brit kutató régóta tanulmányozza az állatok viselkedését, köztük a madarakét is. Eleinte csuklyásmajmokkal kísérletezett, akiknek adott egy zsetont, amiért jutalmat lehetett cserélni. Volt majom, aki a zsetonért uborkát kapott, mások szőlőt, ami majomszemmel nézve is finomabb. Azok a majmok, akik sokszor kaptak uborkát, egy idő után visszadobták azt, mondván, nem kérik, ők is szőlőre vágynak, és ha nem kaphatnak, az igazságtalan, és akkor kell a fenének az uborka. Egy idő után megtagadták a kísérletben való részvételt is. Az élénk társadalmi életet élő varjaknál, illetve hollóknál is hasonló viselkedést figyeltek meg. Ők sajtot vagy szőlőt (ezt kevésbé szeretik) kaptak jutalomként a zsetonért, a majmokhoz hasonlóan egymás előtt. Voltak madarak, akiknek csere nélkül adtak sajtot, míg a többieknek cserélniük kellett zsetont érte. Az a varjú, aki azt érezte, hogy igazságtalanok vele, mert mások ingyen kapnak jutalmat, nem fogadta el a vigaszdíjat, sőt, egy idő után semmire sem volt hajlandó cserélni, látva ezt a morális kutatási fertőt. Kiszállt a játékból, mert az nem volt fair. A kutatók szerint ez bizonyítékként tekinthető arra nézve, hogy a madarak között is  tapasztalhatunk közösségi érzéseket, illetve igazságérzetet.