Egészség

Autizmus spektrumzavar – még mindig nem ismeri, ezért elutasítja a környezet a betegeket

Mici 9 éves, autista, akit két testvérével együtt az édesanyja egyedül nevel. Kétségbeesés helyett szeretet, sok erő, őszinteség és szenvedély jellemzi az egész családot, és ezalól Mici sem kivétel. Videóban mesélt az életéről, hogy egy kicsit jobban értsük az ő világát.

Egyszerűen zseniális matematikából, viszont nehezen bírja a villanó fényeket és a hagyományos iskolarendszer néhány elemét. Mici nehezen barátkozik, időnként dührohamai vannak, elrohan. Bántalmazták már az iskolában, de kórházban is. Tanárok, de maguk az orvosok is méltánytalanul bántak vele, nem értették őt. Pedig nekünk, felnőtteknek dolgunk egy kicsit más szemszögből megnézni ezt a számunkra új, de izgalmas és kihívásokkal teli világot.

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Fények és hangok

Az autista emberek sokkal érzékenyebbek a fényekre, a hangokra, szagokra, sőt a szavainkra is. Számukra ezek sokkal nehezebben feldolgozható, megérthető információk – sokszor úgy is látják, mintha álló fények, tárgyak mozognának – így sokkal intenzívebben reagálnak is rájuk. Nem tudják úgy figyelmen kívül hagyni őket, mint az átlagember, nem tudnak elsiklani egy villanó vaku vagy egy kéretlen érintés felett. Egyes autistáknál a hiperérzékenység ellentéte zajlik, ők tompábban hallanak, látnak, érzékelnek, ezért hangosabban beszélnek, nagyobb zajt csapnak, vagy erősebben ölelnek meg valakit. Nehezen koncentrálják a figyelmüket hosszú ideig egy dologra, gyakran elkalandoznak, elgondolkodnak, az új emberekre, helyzetekre visszahúzódással vagy épp agresszióval reagálhatnak. Sokuk vizuálisan gondolkodik, képekben, esetleg épp hangokban, színekben gazdagabbnak látja a környezetét, vagy ha nincs meg a szokásos napirendjük, fenyegetőnek és veszélyesen zavarosnak.

Kiváló képességek

Miközben viselkedésük miatt sokszor úgy tűnik, nem illenek ebbe a világba, az autista emberek kifejezetten kiemelkedőek lehetnek az élet egyes területein. Egyikük emlékezetből lerajzolja a világtérképet, másikuk a matematikában utolérhetetlen, kiváló a memóriájuk, mégis nehezen boldogulnak a hagyományos iskolákban. Egy Vak Tomnak nevezett négyéves, rabszolga kisfiú beszélni ugyan nem tudott, mégis első hallásra kiválóan lezongorázta a zeneműveket. 49 éves koráig élt „ártalmatlan idiótaként”, ahogy a vele a vonaton összefutó Mark Twainnek emlegették, de egyébiránt körbeutazta a világot, és a Fehér Házba is meghívták. Most, a kétezres években mintha újra életre kelt volna Noboyuki Tsujii zongoraművészben, aki vakon született, autista, de kivételesen tehetséges zongorajátékos. Szintén világszerte ismert Stephen Wiltshire, aki Savant-szindrómás, de első látásra megörökít teljesen bonyolult épületeket is pontosan, és húszperces helikoptertúra után lerajzolta New York részletes térképét.

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Befogadó iskolák

Sok autista képességeire nem derül fény, mert oktatásuk problémás, és meg kell találni azt a területet, amiben az adott gyermek tehetséges. Vannak intézmények, ahol az egészséges gyerekek közé szívesen felvesznek egy autizmus spektrumzavaros gyerkőcöt, ám a beilleszkedési folyamat végigkísérése sok esetben hibás, vagy félbemarad. Mégis, a legtöbben szükségesnek tartják az integrációt, mert egyébként a gyerekek nem tanulják meg, milyen egy autista társukkal beszélgetni, játszani, nem tudnak közelebb kerülni hozzájuk, és az autista gyerekek sem érezhetik otthon magukat. Ugyanakkor nem mindegyik gyermek tud beilleszkedni, számukra a speciális iskolák nyújtanak segítséget.

A témával kapcsolatban további információkat az Autisták Országos Szövetségének oldalán olvashatunk.