Akkor csak borászati végzettséged van, nem vagy pszichológus, sem szociális munkás.
Nem, de sokat foglalkoztam pszichológiával. Tíz éve pánikbetegséggel küzdök.
És ezért adsz tanácsot pánikbetegeknek a honlapodon?
Nem, tanácsot még nem adok, inkább csak segíteni próbálok az embereknek, hogyan lehet könnyebben átvészelni ezeket a rohamokat. Ez inkább csak afféle útmutató, ami felhívja a figyelmet erre a betegségre. Néhány egyszerű tippet adok azoknak, akik ebben szenvednek. Ez egy komoly betegség, és vannak, akiknek annyira ellehetetleníti az életét, hogy gyógyszereket kell szedniük hosszú éveken keresztül. Nekem ennyire nem súlyos azért szerencsére, de sokat beszélgettem ezekről a dolgokról, sokat jártam pszichológushoz és kikértem több specialista tanácsát, akiktől nagyon sokat tanultam.
Fotó: Hausel Dóra
Ezeket a tanácsokat, lépéseket azért átnézte egy szakember?
Igen, van egy német orvosom, akivel tartom a kapcsolatot, és ő átnézte természetesen. Most írok épp egy könyvet a pánikbetegségről, és ott is mint szakértőnek olvashatók a gondolatai. De több pszichológust, természetgyógyászt is megkérdeztem ebben a témában, az ő gondolataik is olvashatók lesznek.
Pánikbeteg vagy, vagy pánikrohamaid vannak?
Pánikrohamaim vannak, nem szeretem használni a betegség szót, de ezeknek a gyakorlatoknak hála, kordában tudom tartani, kontrollálni, adott esetben megelőzni a rohamokat. De mindenki másképp éli meg ezt az egészet. Ezek csak az én tippjeim, az én tapasztalataim ezzel az egésszel kapcsolatban. Nyilván senkinél nem fog hipp-hopp elmúlni a pánikbetegség.
Úgy gondolod, hogy te hitelesebben tudsz segíteni, mint egy orvos vagy egy pszichológus?
Valamennyire igen, de orvosi segítség mindenképp kell. Elmondom a véleményemet, tippeket adok, de a végső döntés az mindenképpen azé, aki benne van. Végső soron az emberek úgyis saját maguk döntik el, hogy kit és mit tartanak hitelesnek. Mindenkinek a saját döntésére van bízva, hogy kihez fordul segítségért.
Fotó: Hausel Dóra
Ez hatalmas felelősség, mi van akkor, ha egy friss pánikbeteg téged talál meg először?
Igen, de ha azt érzem, nem tudok segíteni, akkor feltétlenül átirányítom egy szakemberhez. Az emberek először szerintem megpróbálnak alternatív megoldásokhoz nyúlni. Ha úgy érzik, nem megy, akkor fordulnak csak specialistához. Ez így van jól. Az emberek érzik, hol a határ.
Digitális nomád vagy? Mit csinálsz jelenleg? Miből tartod fenn magad kint Thaiföldön?
A párommal rendezünk online kongresszusokat egy német oldalon, és emellett készítek és szerkesztek weboldalakat.
50 cuccal utazol, vagy 50 cuccod van összesen?
50 tárgy az, amivel utazom. Amikor hazaköltöztem Németországból, rájöttem, hogy rengeteg cuccom van, melynek egy nagy része felesleges. Elindultam Thaiföldre, rájöttem, hogy nem cipelhetek ennyi mindent, így próbáltam úgy összeválogatni a cuccaimat, hogy azok valós célt szolgáljanak, ezért csak olyanokat hoztam magammal, amik kellenek. Rengeteg holmimat elajándékoztam, eladtam vagy egyszerűen kidobtam. Persze vannak hivatalos okiratok, kisebb emléktárgyaim, fotók.
Fotó: Hausel Dóra
Akkor ez nem a klasszikus, ma divatos minimalizmus.
A minimalizmus szerintem többről szól annál, mint hogy minden cuccot kidobálok, és semmit nem hagyok a szobában. A minimalizmus szerintem arról szól, hogy tudatosítsuk magunkban, mik azok a számunkra fontos dolgok, melyekre feltétlenül szükségünk lehet, amik minket szolgálnak, s mik azok, amelyeknek nincs értelmük és helyük az életünkben. Rengeteg ruhát vásárolunk meg, amiket aztán nem is hordunk, s nekem ebből lett elegem, hiszen elsősorban szerintem azért vásárolunk és azért fogyasztunk ész nélkül, mert elégedetlenek vagyunk az életünkkel, és ezt az elégedetlenséget, egy-egy rossz napot próbáljuk kompenzálni az üzletekben. Nekem ráadásul nincs lakásom, se autóm, se semmi olyan nagy értékű dolgom, amiért felelősséggel tartoznék. Úgy vélem, ez is a minimalizmus része.
