De az már az első lépés az odavezető úton, ha megismerkedünk valakivel, akivel úgy érezzük, szívesen fűznénk szorosabbra a viszonyt. Azonban innen jön csak a dolog neheze: kitalálni, hogyan tovább. Anélkül persze, hogy nagyon elkeseredetteknek tűnnénk.
Érdeklődjünk!
Gondoljunk bele, nekünk mennyire hízeleg, amikor megjegyeznek rólunk dolgokat, és később visszatérnek rá, érdeklődnek iránta, valami újdonságot mondanak róla. Ilyenkor igazán különlegesnek érezzük magunkat – és nem csak mi vagyunk így ezzel. Így ha valakivel szeretnénk összebarátkozni, érdeklődjünk iránta, majd hallgassuk, miket mond magáról! Emellett azért mi se kukuljunk meg, meséljünk magunkról, és eleinte emeljük ki a közös vonásokat – hátha benne is feléled a vágy a barátságra!
Kövessük be! (Na nem az utcán!)
Akkor is, ha csak egyszer találkoztunk, jelöljük be nyugodtan a közösségi felületeken! Így látja, hogy érdeklődünk iránta, és mi is látjuk, ő miket kedvel, miket oszt meg másokkal. Nem kell agyonlájkolni az oldalát és mindenhez hozzászólni, de ha valamiről tudunk, szeretnénk mondani valamit, tegyük meg nyugodtan!
Plusz tipp: jó esetben azt is láthatjuk, milyen eseményekre jár. Ha valamelyik érdekel minket is, menjünk el rá. A „Te is itt?! Én is itt!” nem csak pasiknál működik, arról nem is beszélve, hogy megvan a közös téma!
Hívjuk el valahova!
Innen már csak egy dolog van hátra: hívjuk meg valahova! Akár csak egy kávéra, egy koncertre, buliba, vagy valahova, aminek köze van közös érdeklődésünkhöz. Ezzel egyértelműen kifejezzük felé, hogy szívesen töltenénk vele több időt, és ha igent mond, tudhatjuk, kölcsönös az érdeklődés. A közös élmények kiváló alapot képeznek egy barátsághoz, az együtt töltött minőségi idő mélyíti a kötődést.
