Otthon

Ki nevel a végén?

Nevelőszülőnek lenni biztosan sokkal nehezebb feladat, mint szülőnek: kifejezetten érett, összetett, érzékeny személyiséget kíván, no meg rengeteg empátiát és türelmet. De mit is jelent nevelőszülőnek lenni, és kik jelentkezhetnek?

Vér szerinti szülőnek lenni is épp elég nagy kihívás, hát még egy olyan gyereket nevelni, aki nem a miénk, ráadásul zaklatott előélete sorén olyan dolgokat élt át, amilyeneket mi elképzelni sem tudunk. De mégis mi visz rá valakit, hogy ekkora felelősséget vállaljon? Ráadásul van, hogy egyszerre több gyereket is magához vesz, hogy legalább a testvérek együtt maradhassanak. A nevelőszülői jogviszony 2014. január 1-jétől foglalkoztatási jogviszonynak minősül, mely teljes körű jogosultságot teremt a nyugdíjra és egészségügyi ellátásra is. Hivatásos nevelőszülőkre elsősorban azért van szükség, hogy azoknak a gyermekeknek, akik nem maradhatnak tovább szüleik felügyelete alatt, ne kelljen gyermek- vagy lakásotthonban felnőniük, hanem szerető családban léphessék át a felnőttkor küszöbét.

Fotó: iStock.com/Nastco

Fotó: iStock.com/Nastco

Mik a feltételek?

Ahhoz, hogy valaki nevelőszülővé válhasson, számos feltételnek kell megfelelnie: a 24. életévét betöltötte, s közte és a befogadott gyermek között minimum 18, de maximum 50 év lehet a korkülönbség. Természetesen alapfeltétel a büntetlen előélet, de a saját lakás vagy kertes ház megléte például már nem, tehát tulajdonosi beleegyezéssel albérlő is befogadhat legfeljebb 5 gyermeket, ha minimum 6 négyzetméter száraz, világos, jól fűthető lakrész jut rájuk. Fontos még ezeken kívül, hogy pszichológiai teszteken is sikeresen megfeleljen a jelentkező. Ha valaki megfelel az alkalmassági vizsgán, képzésen kell részt vennie, s még ezután sem pihenhetnek, hiszen ezek után is folyamatos tanfolyam az életük.

Szeretet és állandóság

Egy gyermek életében a szereteten és a biztonságon kívül talán az állandóság a legfontosabb, bár ez utóbbi kettő szorosan összefonódik, gyakorlatilag egy és ugyanaz. Éppen ezért annyira fontos a nevelőszülői hálózat, hiszen aki egyszer befogadott egy gyermeket az otthonába, annál működésbe lépnek az anyai vagy az apai ösztönök, s feltehetően sajátjaként fogja nevelni és szeretni.  Ugyanakkor egy lakás- vagy gyermekotthonban erre nincs lehetőség, hiszen ott nevelők dolgoznak, nem pedig nevelőszülők.

Kevesen vannak?

Habár elsőre kecsegtetőnek hangzik ennyi gyermek közt élni és az ő jövőbeli boldogságukat megalapozni, úgy, hogy közben még fizetés is jár érte, sőt a saját állását is megtarthatják a nevelőszülők, ha tudják, mégis egyre kevesebben vállalkoznak erre a nemes, de nehéz feladatra. Kezd ugyanis kiöregedni a már meglévő hálózat, s egyre kevesebb fiatal tűzi ki maga elé célul a nevelőszülőséget. Sőt, talán ennél is nagyobb probléma, hogy egyre kevesebben felelnek meg a követelményeknek, azaz sorra buknak el a pszichológiai teszteken.

Fotó: iStock.com/teksomolika

Fotó: iStock.com/teksomolika

És még egy dologra fel kell készülniük a nevelőszülőknek: van, hogy a náluk nevelkedő kisebb gyerekeket sikerül örökbe adni, akár külföldre is, s ebben az esetben bizony le kell mondani róluk, át kell adni őket egy másik családnak. Ez egyrészt fantasztikus dolog, hiszen ebben az esetben törvényes gyerek lesz, ugyanolyan jogokkal, mint egy vér szerinti utód, örökölhet is, s ha minden jól megy, életük végéig támogatni fogják, ugyanakkor egy újabb traumát él meg, amikor újra kiszakítják egy közegből, arról nem is beszélve, hogy az elválásba a nevelőszülő is belehal egy kicsit.