Persze nem feltétlenül köztudott, hogy mi is ez az állatövi fény. Miért is tudnánk, hiszen inkább a trópusokon jellemző égi jelenség. Az állatövi fény az ekliptika (az ekliptika a Nap egy év alatt megtett látszólagos útja az égbolton, illetve a Föld keringési síkja a Naprendszerben) mentén látható fényjelenség. Kedvező körülmények esetén a sötét égbolton, az ekliptika és a horizont metszéspontja felett piramisszerű, az ekliptikához képest szimmetrikus, halvány foltként figyelhető meg – magyarázza a Wikipédia. Fényessége a Nap iránya felé erősödik, ellenkező irányban gyengül; a Naptól 90° távolságra már csak keskeny, igen halvány fényhíd formájában jelentkezik, de a Nap ellenpontja közelében ellenfényként ismét erősebben jelentkezik.
-
-
Felsőtárkány, 2017. február 17.
Az állatövi fény és a Vénusz, valamint a Tejút (j) látszik a Három-kő csúcsáról a Bükk-fennsíkon Felsőtárkány közelében 2017. február 16-án. Az állatövi fényt a bolygóközi porfelhőről visszaverődő napfény okozza. A jelenséget a mérsékelt övi területekről február-márciusban napnyugta után, illetve szeptember-októberben napkelte előtt lehet megfigyelni.
MTI Fotó: Komka Péter
-
-
Felsőtárkány, 2017. február 17.
Az állatövi fény és a Vénusz látszik a Három-kő csúcsáról a Bükk-fennsíkon Felsőtárkány közelében 2017. február 16-án. Az állatövi fényt a bolygóközi porfelhőről visszaverődő napfény okozza. A jelenséget a mérsékelt övi területekről február-márciusban napnyugta után, illetve szeptember-októberben napkelte előtt lehet megfigyelni.
MTI Fotó: Komka Péter
-
-
Felsőtárkány, 2017. február 17.
Az állatövi fény és a Vénusz látszik a Három-kő csúcsáról a Bükk-fennsíkon Felsőtárkány közelében 2017. február 16-án. Az állatövi fényt a bolygóközi porfelhőről visszaverődő napfény okozza. A jelenséget a mérsékelt övi területekről február-márciusban napnyugta után, illetve szeptember-októberben napkelte előtt lehet megfigyelni.
MTI Fotó: Komka Péter
-
-
Felsőtárkány, 2017. február 17.
Az állatövi fény és a Vénusz, valamint a Tejút (j) látszik a Három-kő csúcsáról a Bükk-fennsíkon Felsőtárkány közelében 2017. február 16-án. Az állatövi fényt a bolygóközi porfelhőről visszaverődő napfény okozza. A jelenséget a mérsékelt övi területekről február-márciusban napnyugta után, illetve szeptember-októberben napkelte előtt lehet megfigyelni.
MTI Fotó: Komka Péter
-
-
Felsőtárkány, 2017. február 17.
Az állatövi fény és a Vénusz, valamint a Tejút (j) látszik a Három-kő csúcsáról a Bükk-fennsíkon Felsőtárkány közelében 2017. február 16-án. Az állatövi fényt a bolygóközi porfelhőről visszaverődő napfény okozza. A jelenséget a mérsékelt övi területekről február-márciusban napnyugta után, illetve szeptember-októberben napkelte előtt lehet megfigyelni.
MTI Fotó: Komka Péter
-
-
Felsőtárkány, 2017. február 17.
Az állatövi fény és a Vénusz, valamint a Tejút (j) látszik a Három-kő csúcsáról a Bükk-fennsíkon Felsőtárkány közelében 2017. február 16-án. Az állatövi fényt a bolygóközi porfelhőről visszaverődő napfény okozza. A jelenséget a mérsékelt övi területekről február-márciusban napnyugta után, illetve szeptember-októberben napkelte előtt lehet megfigyelni.
MTI Fotó: Komka Péter
A fényhíd és az ellenfény annyira halvány, hogy csak kivételesen jó látási viszonyok esetén észrevehető. Az állatövi fényt egyébként is csak nagyon tiszta, sötét éjszakákon lehet látni, és különösen a trópusokon, ahol az ekliptika merőleges a horizontra. Mérsékelt övi területekről legjobban február-márciusban napnyugta után, illetve szeptember-októberben napkelte előtt lehet megfigyelni.
Az állatövi fény létrejöttét az okozza, hogy a Naprendszer egészét kitöltő interplanetáris anyag részét képező apró, 0,001–0,1 mm átmérőjű porszemcséken visszaverődik a napfény. Mivel a porszemcsék igen ritkásan helyezkednek el (a Föld közelében átlagosan 10 részecske/km³), ezért a jelenség általában rendkívül halvány.