Stílus

A piros, a lila és a fehér bicikli, avagy bringák az életemből

Gyerekkoromban volt egy lila biciklim. Nem ez volt az első bringám. Az legelső egy piros gyerekbicikli volt, két pótkerékkel hátul. Nagyon sokáig nem tudtam megtanulni két keréken biciklizni. Annyira akartam, hogy már-már sírni is tudtam volna amiatt, mert nem ment. Aztán egyszer csak úgy maradtam. Két keréken, mint a nagyok. Leírhatatlanul boldog voltam.

Később megörököltem a bátyám világoskék biciklijét. Ez már eggyel nagyobb méretű volt, de még mindig nem felnőttbringa. A legjobban az tetszett benne, hogy a fehér felni két oldalán futott egy-egy piros vonal, ami akkor volt a legszebb, amikor vizes lett. Éppen ezért imádtam beletekerni a pocsolyákba, persze nem gyorsan, csak szépen, komótosan, és élvezettel néztem, ahogyan azok a piros csíkok vizesekké és élénk színűekké váltak.

Fotó: iStock.com/furtaev

Fotó: iStock.com/furtaev

Énekeltem közben. Amikor anya mellett tekertem a kék biciklivel. Mivel kisvárosban laktunk, mindenhová bringával mentünk. A boltba, a piacra, a nagyszülőkhöz, mindenhová. Néha énekeltem is közben. Hangosan. Az anyukám meg csak mosolygott rajta, ahogyan a nénik és bácsik is, akik hallották, hogy énekelek. Számmal zárható lakatom volt. Akkoriban nem is volt szükség másmilyenre, legalábbis nem aggódtunk a lopások miatt. Egyszer egy lány megkért, hogy vigyázzak a kerékpárjára, amíg bemegy a boltba egy-két dologért. Én álltam a bicikli mellett, és megvártam. Mikor kijött, adott egy szelet csokit, amiért megtettem azt, amire megkért. Nem értettem, miért kaptam a csokit, hiszen valójában nem tettem semmi különöset. De azért örültem a csokinak.

A lila bicikli

Később egyedül is elengedtek. Mert a szüleim szerint már elég nagy voltam ahhoz, hogy közlekedjek. Előbb egy piros kempingbiciklim volt, majd 12 éves lehettem, amikor megkaptam a már említett lilát. Az egy úgynevezett mountain bike volt, a tömegesen gyártott, városi fajta. A mai napig emlékszem az illatára, amikor elhoztuk az üzletből. Később vettünk rá sárvédőt, kosarat és csomagtartót is, felszereltük – leginkább azért, mert apa szerint kellett. Később azért jól jöttek ezek a pluszalkatrészek, de akkor úgy éreztem, hogy túl felnőtt lett az én fiatalos bringám.

Fotó: iStock.com/warrengoldswain

Fotó: iStock.com/warrengoldswain

Ez a lila bicikli aztán hoszzú éveken keresztül a szolgálatomban állt. Télen, nyáron, hóban, fagyban, esőben és tikkasztó hőségben is vitt ából bébe, a házunktól az iskolába, edzésre, strandra, Tisza-partra, nagyszülőkhöz, rokonokhoz, barátokhoz, dolgozni, szórakozni, postára, piacra, mindenhová.

Első látásra szerelem

Végül eljött a pillanat, amit már hónapok óta sejtettem. Amikor lecseréltem azt a biciklit, amelyik 12 éves koromtól túl a harmincig kísérte az életemet. Az történt ugyanis, hogy lett egy másik. Egy csodaszép. Alighanem a világ legszebb biciklije, legalábbis számomra mindenképpen az. Fehér a váza, türkiz a felnije, barna az ülése, és ami különösen széppé varázsolja: van rajta egy fonott kosár. Egyszerűen imádom. Amikor ránézek, minden egyes alkalommal különleges érzés, hogy mennyire gyönyörű, és mosolyognom kell, akármilyen napom is van éppen. Szégyen, vagy sem, a lilát talán öt percig sajnáltam, annyira beleszerettem ebbe a fehérbe: egyedi készítésű, nekem készült, olyan lett, amilyennek én szerettem volna.

Hogy meddig kísér el ez a legújabb? Nem szeretnék már másikat. Úgyhogy nagyon remélem, hogy az életem végéig…

A témával Bringázz! címmel és sztárvendégekkel jelentkezik a Ridikül ma is 17 óra 10 perckor kezdődő adása. A stúdióban beszélget Száraz Dénes, Tóth Márton és Harkányi Árpád, valamint meglepetésvendég is érkezik hozzánk.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.