Stílus

Hányszor használjuk a gofrisütőt? – a birtoklás csillapíthatatlan vágya

Egy gyönyörű cipőt, stílusos lámpabúrát, jóképű férfit meglátva mindannyian éreztük már: nekem ez (ő) kell! Nők vagyunk. Emberek vagyunk.

Belénk van kódolva: csak az a mienk, amit megvettünk, bekebeleztünk, kisajátítottunk. Akkor is, ha utána már nem is kell, csak a szekrény mélyén porosodik, elfelejtjük három nap alatt, a lényeg a birtoklás vágya.

Fotó: iStock.com/lolostock

Fotó: iStock.com/lolostock

Miért vennénk sajátot, ha kölcsönözhetünk is?

Nemrég láttam egy rövid kis videót egy angol kezdeményezésről, a cucctárról. Legalábbis ahogy magamban elneveztem a „library of things”, azaz a „dolgok könyvtára” boltocskát:

Ennek lényege, hogy könyvek helyett mindenféle más holmi megtalálható benne, amit nem használunk mindennap, de időről időre jól jöhet: fűnyíró, körfűrész, kalapács, fagylaltkészítő, gofrisütő, korcsolya, gyermekhordozó, kárpittisztító – ez utóbbi egyébként a legnépszerűbb darabja a boltnak. Mert mégis milyen gyakran használjuk? Karácsonyi és tavaszi nagytakarításnál pár órát, egyébként csak foglalja a helyet, és emellett nagyon drága venni egy újat. A cucctárban viszont egy hétre kibérelhetjük pár ezer forintért – és mindenki jól járt.

Amikor megmutattam barátaimnak, rögtön jöttek a fogyasztói ellenérvek: de mi van, ha spontán kedvem támad fagyit készíteni? Este nyolckor? Akkor jól jön, ha van otthon! Igen, a cucctár körülbelül teljes félnapos tervezést igényel. És persze nem is kötelező kölcsönöznünk: ha megrögzött fagyiimádók vagyunk, akkor vegyük meg saját gépünket, és indítsuk és zárjuk a napunkat saját készítésű fagyival. De tegyük a szívünkre a kezünket: hány olyan holmink van otthon, amihez az elmúlt két hónapban hozzá sem nyúltunk?

Növekvő sharingkultúra

Egyre többen döntenek úgy, különösen az Y generáció tagjai közül, hogy tárgyak helyett élményekbe fektetik pénzüket. Saját mosógép helyett mosodába járnak, közösségi biciklit és elektromos autót használnak, sőt, megmaradt ételeiket is megosztják a rászorulókkal.

Fotó: iStock.com/ZoneCreative

Fotó: iStock.com/ZoneCreative

Női szemmel nézve hasonló a helyzet az elegáns ruhákkal is. Menyasszonyok és szalagavatós lányok számára persze léteznek ruhakölcsönzők, de milyen jó lenne, ha exkluzív ruhákat kibérelhetnénk egy-egy koktélparti, operalátogatás, esküvői vendégség erejéig! Olyan dizájnerdarabokat, amikhez egyébként nem juthatnánk hozzá, de azért szívesen fizetnénk, hogy egy estét eltölthessünk bennük – egyébként így csinálják a sztárok is a gálákon. Azért a tökéletes kis feketére szükségünk van, de a többivel szívesen kísérleteznénk!

A birtoklás ösztönös vágy?

Vajon a birtoklás vágya ösztönösen belénk van kódolva, vagy csak a fogyasztói társadalom reklámdömpingje nevelte belénk, hogy szükségünk van a tárgyakra? Csak múló hóbort a sharingkultúra, vagy felváltja az egyébként hosszú távon fenntarthatatlan mértékű termelést és felhalmozást? Reméljük az utóbbit, addig is, mi tegyünk meg, ami tőlünk telik!