Csillagok

Városi lüktetés, számmisztika, vissza a természethez – mindenki másban találja meg spirituális életfeladatát

Mindenki egy meghatározható életfeladattal érkezett erre a világra. Van, aki felismeri, más kapiskálja, megint mások nem is foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Elveszünk a hétköznapokban?

Dolgozunk, éljük az életünket, és közben a napok csak peregnek egymás után. Nehéz ebbe nem beleveszni. Sokan ezzel is bőven elégedettek, vagy más evilági javakat hajszolnak, ám van egy másik út: megállni, kicsit megpihenni, elvonulni, és kideríteni, mi végett jöttünk erre a világra, mi a feladatunk? Egynek lenni a hétmilliárd hangyából, vagy létrehozni valami egyedit, ami csak ránk jellemző? Ahhoz azonban, hogy igazi életcélunkat megtaláljuk, kudarcok sokaságán kell átverekednünk magunkat, mély önismeretre van szükségünk, és képességre a szembenézésre. Ezen túl jó adag bátorságra, hogy ha már látjuk, hogy szeretnénk igazán élni, ne féljünk megragadni a lehetőségeket, és ne rendeljük alá magunkat mások elvárásainak.

Fotó: iStock.com/oneinchpunch

Fotó: iStock.com/oneinchpunch

Réka városi lány lett

„Olyan furcsa olvasni, hogy a legtöbb ember vagy család, akik változtattak az életükön, mindig a városból, a stresszből haladt a természet, a vidék felé. Nekem pont fordítva történt. Egy közepes méretű faluban nőttem fel, ahol nem volt sok lehetőség körülöttem. Majd belehaltam az unalomba, de aztán megismertem a férjemet, aki szintén vidéki, és elkezdtem élni a megszokott falusi életet vele. Házat vettünk, kertet műveltünk, állatokat tartottunk, és mindenki a faluban úgy gondolta, a helyemen vagyok. A családom is. Csak én nem. Úgyhogy megszöktem a következő disznóvágás elől, amikor már betelt a pohár. Persze nem ment ez egyszerűen, de miközben otthon voltam, elvégeztem egy online tanfolyamot, megismerem új embereket, és most Berlinben élek. Elváltam, minden szálat elvarrtam otthon, és vállaltam, hogy teljesen hülyének néznek. Most művészekkel beszélgetek, programokra járok, mindennap valami újat fedezek fel, úgy érzem, élek, együtt lüktetek a várossal, Európával, az élettel, az emberekkel. Ahogy utánakutattam a családfámnak, kiderült, hogy a nagyanyám egyik testvére Franciaországba ment ki fiatalon, és többet haza sem jött. Valószínű, hogy örököltem tőle az új iránti vágyódást.”

Fotó: iStock.com/oneinchpunch

Fotó: iStock.com/oneinchpunch

Emi a számmisztikában hisz

„Sosem találtam a helyem az életben, sosem tudtam, hogy mi akarok lenni, ezért jelenleg is egy irodában dolgozom adminisztrátorként. Az egyik munkatársam mutatott egy könyvet a számmisztikáról, és arról, hogyan befolyásolja a születési dátumom a sorsomat. Bevallom, érdekelt, jó arra gondolni, hogy nemcsak úgy itt vagyok, hanem célom, feladatom van ezen a világon, csak meg kell találni. Nem véletlenül születtem pont azon a napon, abban az órában, percben, amikor. Amikor összeadtam a születési dátumom számjegyeit, a végén 9 + 2, azaz 11 jött ki. Ez a könyv azt mondja, hogy nem csak a 11-essel kell foglalkoznom, hanem előtte a kilences és kettes számmal is. Ha azokat megvalósítottam, azaz megtaláltam az egyensúlyom, és szolgáltam az emberiséget, azaz tettem valami jót, utána jöhet az igaz célom, a valódi egyensúly megtalálása, akkor leszek kész a tanításra és a megvilágosodásra. Hiszem, hogy ez a sorsfeladatom, és azért nem találtam a helyem, mert nem ezt akartam megvalósítani.”