Siker

Ő a példa rá, hogy akaraterővel bármi sikerülhet

Az elmúlt időszakban egyre többet olvashattunk a roma rákkutatóról, aki nem hagyta, hogy a körülményei befolyásolják az életét. Ki akart törni, és megtette. Példa lehet ő kicsiknek és nagyoknak. Állítása szerint az lenne az ideális számára, ha 48 órából állna egy fél nap, ami nem csoda, hiszen órákat ül a laborban, edz, főz, táncol és bokszol.

Árad belőle a pozitív kisugárzás. Szinte hihetetlen, de a beszélgetésünk során engem is feltöltött. Nem hajlandó megalkudni semmivel és senkivel. Már kiskorától kilógott a sorból, és tudatosan haladt a céljai felé. „29 éves vagyok. Karcagon nevelkedtem fel a Déli külvároson található cigánytelepen. Három testvérem van: két nővérem és egy bátyám – meséli József. – A szüleim 14 éves koromban elváltak, a válást követően édesanyám nevelt. Teljesen normális családi körülmények között nőttem fel, bár szegény családból származom. Édesanyám három osztályt végzett, apukám pedig szakmunkásképzőt. Édesapám sokáig dolgozott a tsz-ben, majd pedig a MÁV-nál mint pályamunkás. Innen százalékolták le mint rokkantnyugdíjast gerincproblémái miatt. A szüleim súlyos betegséggel küzdenek.” Ilyen körülmények között indult a fiatal fiú élete.

Fotó: Horváth József

Fotó: Horváth József

Korán kiderült, hogy ő más, mint a többiek

Az a tudatosság, ami már kiskorában is benne volt, meghatározta az egész életét. „Már kisgyerekként éreztem, hogy más vagyok, és nem illek bele az átlagba. Ovis koromban írtam-olvastam úgy, hogy csak ellestem a nagyobb tesóimtól. Aztán sokat gondolkoztam azon: szeretnék-e magamnak ugyanolyan sorsot, mint a többi cigány testvéremé? Szerettem volna, ha végre egy jobb megítélést kaphatna a cigányság. Mindezt 6-7 éves fejjel gondoltam. Azt szerettem volna, hogy egy olyan dolgot érhessek el, amit még cigány ember korábban nem, és méltán legyen rám büszke a környezetem, a város, az ország vagy akár az egész világ.” József már gyerekkora óta arról álmodott, hogy bizonyíthat a kételkedőknek. „Kiemelkedni, kiszakadni, kitörni úgy, hogy a világ orra alá dughassam: tessék, semmi sem lehetetlen! A vicc az egészben, hogy tudatosan felépítettem az egészet, s a környezetem semmit sem érzett/tapasztalt ebből, csak annyit, hogy a Józsi milyen jó tanuló, és hogy mennyire céltudatosan küzd! De ez sosem változtatott engem más emberré, s nem is fog. A magam módján csodabogár vagyok, de mindig is nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a környezetem ebből semmit se érezzen. Nem elszigetelődni akartam, vagy individuummá válni, hanem úgy kiemelkedni, hogy közben az identitásom sziklaszilárd legyen.”

Egy tanár csodákra képes, ha ismeri a tanítványait

József eredetileg a jogi pályára készült. Sokáig humán beállítottságú volt, aztán jött valaki, aki áthúzta a számításait. „Jogvédő akartam lenni, kimondottan cigányügyekkel akartam foglalkozni. Aztán a jó Isten megmutatott nekem egy új perspektívát, s megmutatta, hogy nekem bizony más jövőt tervez. A középiskolás biológia-tanárnőm, Kolostyákné Pljesovszki Zsuzsanna mentorálásának köszönhetően választottam a biológiát. Biológusként, majd molekuláris genetikusként végeztem a Debreceni Egyetemen. A PhD kutatási témám a szájüregi rák korai diagnózisa nyálalapú biomarker-kutatással. Az utolsó években az egyetemen már biztosan tudtam, hogy valamilyen ritka vagy gyógyíthatatlan genetikai betegséggel szeretnék foglalkozni, és jelenleg már doktorjelölt hallgatója vagyok a Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Molekuláris Sejt és Immunbiológiai Doktori Iskolának. Ez azt jelenti, hogy igazából lassan már a védési stádiumba kerülök, jelenleg már az utolsó kísérleteimen dolgozom.” Egy szakasz lassan a végéhez közeleg, de ez a fiatal férfi nem az a típus, aki megelégedne bármilyen eredménnyel is. Már pontosan tudja, hogy milyen céljai vannak a továbbiakban. „Ha megvan a doktori cím, akkor szeretnék kimenni Amerikába egypár évre, szeretném tovább fejleszteni magam és főként rákterápiával foglalkozni, hiszen eddig csak gén szinten történő kutatásokat végeztünk itt Debrecenben.” Úgy gondolja, hogy az állandó tanulás elengedhetetlen mindenki számára. „Aki megteszi, hogy hátradőlve megelégszik a megszerzett tudásával, az képmutató. Én minél előrébb vagyok, annál jobban azt érzem, hogy mennyire keveset tudok.”

Fotó: Horváth József

Fotó: Horváth József

„Olyan emberekhez is eljuthatok, akikhez egyébként nem”

Akkor került a figyelem középpontjába, amikor 2015. április 8-án megkapta az Aranypánt-díjat a Roma Sajtóközponttól, majd folytatódott a Gergely Alexandra Emlékdíjjal, amelyet 2016. április 16-án vett át, és azóta megállás nélkül érkeznek hozzá a felkérések. „Az elején nagyon furcsa volt, és szokatlan, de aztán elkezdtem tudatosan használni. Sosem az érdekelt, hogy mekkora a rivaldafény, hanem az, hogy hogyan tudnám ezt okosan felhasználni, és akkor jöttem rá, hogy a média által olyan emberekhez is eljuthatok, akikhez másként nem tudnék. Mivel két olyan díjat is nekem ítéltek, melyekkel példaképpé emeltek, így nekem kötelességem hirdetni az igét, mely így szól: mindig van más út és mindig van lehetőség! Én csak annyit üzennék minden embernek: szeretet nélkül semmit sem ér az élet, s ha ennek az értelmét felfedezzük, akkor rájövünk, hogy a legmélyebb ponton is van bizony megoldás, és lehet bizony másként is csinálni!”