Siker

Rend a lelke mindennek!

Hogyan lehet magunkat rendre szoktatni? Az egyszerű válasz: sehogy. Félretéve a viccet, igenis vannak szétszórt típusú emberek, és rendezettek, egyikük sem rosszabb a másiknál. Csak az előbbi csoportba tartozók sokat kapkodnak és késnek.

A szerencsésebbeket annyira stresszeli a határidő, annyira megtanulták jól beosztani az idejüket, hogy szépen nyugodtan haladva időben elkészülnek mindennel – mert nem hagyják az utolsó pillanatra. A középúton azok vannak, akik néha ugyan kapkodnak, vagy elfelejtenek ezt-azt, de alapvetően megbízhatóak, és megcsinálják időre, amit kell. No és vannak azok, akiket annyira idegesítenek a határidők, hogy csak úgy tudnak létezni, hogy nem veszik őket figyelembe. Ráérünk még – mondják, és mindent, de mindent csinálnak, csak azt nem, amit kéne. Aztán vagy egy hetük felkészülni egy fontos vizsgára, pár napjuk a cég egyik legfontosabb prezentációjára, esetleg fél napjuk egy cikkre…

Fotó: iStock.com/Lisovskaya

Fotó: iStock.com/Lisovskaya

Minden jó lesz az utolsó pillanatban

Betti technikája a tornyozás: „Van egy külön polc a számláknak és a hivatalos papíroknak. Mivel este már elég fáradt vagyok ahhoz, hogy elintézzem őket, oda dobálok mindent, majd időnként csinos kis tornyot építek belőlük, időrendbe rendezgetem őket. Ezt addig csinálom, amíg nem kapom meg az első felszólító levelet. Ekkor nagy sóhajjal az ölembe veszem a paksamétát, és elbattyogok a postára. Addig meg csak gyűjtök, a férjem legnagyobb derültségére. Amikor meg pánikolok, kiröhög. Az uóbbi időben azt találtam ki, hogy hetente átnézem a kupacot, és legalább a legfontosabb teendőket elvégzem. Úgy látszik, ez segít.”

Mindenhonnan elkésők

Viki nem akar elkésni soha sehonnan, valamiért mégis mindig sikerül. „Tele vagyok jószándékkal, szeretek pontosan, felkészülten érkezni, tisztelem a barátaimat, a családtagjaimat, és nem akarom bántani őket. Valahogy mégis mindig elkések. A gyerekek széthagyott játékai közt botorkálok, mindig van valami elintéznivaló, amikor már készülődnék, az ismerőseim meg azzal vádolnak, hogy biztos otthon válogatok a ruhák között, és azért kések. Pedig nem. Egyszerűen mindig közbejön valami, és hiába próbálok egyszerre három dolgot csinálni, nem szokott sikerülni. Úgy látszik, három gyerek mellett ilyen az élet, hiába írok napirendet. Talán ha nagyobbak lesznek, én is visszatérhetek a jól bevált pontos önmagamhoz.”

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Cetlik, cetlik, cetlik

Zsófi számára a cetlik jelentik a megoldást, no meg az okostelefon. „Menthetetlenül szétszórt vagyok, ráadásul vizuális típus. Amit nem látok, az nincs. Tehát ha van valami teendőm, azt felírom egy cetlire, és kiragasztom a falra (van már egy pár, dekorációnak sem utolsó). Ha mennem kell valahová, akkor kis cetliket írok a teendőkkel, a holnapi elintéznivalókkal, és ezek nélkül elveszettnek érzem magam. Egyszerűen nem jut eszembe, mit is akartam. Amit nem írok fel, ragasztok ki a falra, tükörre, vagy más látható pontjára a lakásnak, azt tuti nem intézem el, még ha a szándék meg is van bennem. A másik nagy segítség a telefonos emlékeztetők tömkelege, direkt beállítottam a legidegesítőbb, leghosszabb jelzőhangot, hogy ne tudjam figyelmen kívül hagyni, ha szólít a teendőm. Oltások, bevásárlólisták, elintéznivalók, szülinapok, minden, de minden fel van írva, és addig üvölt a fülembe, amíg be nem adom a derekam, és meg nem csinálom. Próbáltam már csak megjegyezni a teendőket, hogy fejlesszem az agyam, de katasztrofális vége lett. Nekem kell a külső segítség.”