Csillagok

Időutazás a múltba: ide, ezért, ekkor

Szinte minden ember elgondolkozott már arról, mit változtatna meg a múltban, de nem mindenki vállalná egy ilyen lehetőség súlyát és következményeit. Elmondták, miért.

Idejét sem tudni, mióta foglalkoztatja az emberiséget az idő misztikussága és annak visszafordíthatatlansága. A pillanatok észrevétlenül elillannak, és nem marad más, csak az emlék. Számtalan film és könyv témáját adta már az időutazás, de alapvetően mindegyiknek ugyanaz a tanulsága: időutazni veszélyes, mert minden apró változtatás a múltban óriási hatással lehet a jövőnkre, vagyis a jelenükre… Elég bonyolult ez a téma, de mindenkinek van róla véleménye. Kíváncsi voltam arra, hogy a környezetemben ki hogyan áll ehhez a kérdéshez. Mondanom sem kell, születtek érdekes, meglepő és megható válaszok is.

Fotó: iStock.com/Veresovich

Fotó: iStock.com/Veresovich

Éjfélkor Párizsban

Panni szintén sajátosan közelítette meg ezt a kérdést. „Alapvetően nem vagyok odáig a Woody Allen-filmekért, de az Éjfélkor Párizsban mély nyomot hagyott bennem. Érdekes és varázslatos volt az, ahogyan Owen Wilson karaktere belekóstolhatott egy másfajta kulturális életbe. Az a pezsgés, az a pompa magával ragadott. Ha tehetném, biztos, hogy én is ilyen céllal utazgatnék a múltban. Szeretnék jelen lenni azokon a helyeken, ahol pezsgett a kultúra az adott időkben. ’20-as, ’30-as, ’40-es évek? Bármi jöhet. A lényeg, hogy legalább megtapasztaljam azt az életérzést. Amerika, Párizs vagy Magyarország? Az sem számít. Ha tehetném, minden korban, mindenhova elugranék egy kicsit. Hiszen a filmből is megtanultuk, hogy mindig mindenki máshová vágyik.”

„Megállítanám a Titanicot”

„Biztos, hogy millió más, magasztosabb dolgot is lehetne kivitelezni, de a Titanic esete viszonylag sokszor eszembe jut – meséli Tina. – Hát komolyan mondom, annyi emberi felelőtlenség történt a múltban, hogy ha lehetne, mindet megakadályoznám. Az összes könnyelmű embert felpofoznám, hátha észhez térnek. Vegyük a Titanic példáját. Bármennyire tökéletesnek tűnik valami, sosem szabad kizárni a rizikófaktort. Ha már felengedtek annyi embert arra a bádogcsónakra, nehéz lett volna kellő mennyiségű mentőcsónakot is felpakolni? Olyan okosnak tartották magukat a mérnökök. Miért nem oldották meg? De ez tényleg csak egyetlen példa a sok közül. Szívem szerint valóban azon dolgoznék, ha lenne egy időgépem, hogy az emberi felelőtlenség ellen küzdjek. Néhányuknak a múltban csak egy alapos fejmosás kellett volna, vagy egy ember, aki mer nemet mondani nekik.”

„Nem tudtam elbúcsúzni”

Krisztát ezer éve ismerem. Egy életvidám, aktív lány, de amikor ez a téma szóba került, komorrá változott. Tudtam jól, hogy miért. „1997 decemberében még csak 5 éves voltam. Anyukámék hárman vannak testvérek, de ekkor még csak én voltam a nagyszüleim egyetlen unokája. A papám szeme fénye voltam, mindegy, milyen fáradt volt, ha meglátott, előbújt belőle is a gyerek, játszottunk, mesélt nekem, szerettük egymást. Aztán egy éjszaka arra keltünk anyukámmal, hogy csörgött a telefon. Mamám volt az, aki a sírástól alig tudott beszélni. Papám nem ment haza este, és senki sem tudta, hogy hol van. Ekkor már mindenki sejtette, hogy tragédia történt. Tanyán laktak, az erdészetnél dolgozott fuvarosként. Sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi történt, de a lovai megvadulhattak, és papám nem tudta visszanyerni az uralmat. Másnap találtak rá. Mindössze ötéves voltam, és mégis emlékszem az együtt töltött időkre és arra, hogy mennyire fájt, amikor közölték a híreket. Még ma is fáj. Ha lenne egy időgépem, biztos, hogy vele szeretnénk találkozni. Elmesélném neki, hogy mi lett velem, hogy mennyire hiányzik, és hogy mennyire sajnálom, hogy nem tudtunk elbúcsúzni.

Fotó: iStock.com/AlexMozz

Fotó: iStock.com/AlexMozz

„Jobb, ha békén hagyjuk a múltat”

Ádám imádja a tudományt és a sci-fi filmeket, épp ezért lepett meg a válasza. Azt hittem, hogy majd biztosan valami nagy dolgot szeretne végrehajtani, de ő máshonnan közelítette meg a kérdést. „Tudom jól, hogy a baráti körömből mindenki azt várná, hogy esetleg valamilyen felfedezés pillanatához utaznék, vagy teáznék egyet Einsteinnel, de nekem más véleményem van erről. Gyerekként biztos valami vicces választ adtam volna, de ma már egész máshogy gondolkozom. Hiszem, hogy ha csak pár percet töltenék a múltban, azzal is komoly változásokat okoznék a mi jelenünkben, a helyzet pedig az, hogy szeretem a jelenlegi életem. Persze adhatnék valami nagyvonalú választ, amiben arra térnék ki, hogy megpróbálnék megakadályozni katasztrófákat, de úgy gondolom, hogy én ehhez kevés vagyok. Teljesen elégedett vagyok az életemmel és annak minden hibájával. Nem áltatom magam, a helyzetem most sem tökéletes, de mindig lehetne rosszabb. Van egy szerető családom, klassz barátaim, nekem ez bőven elég. Nem kockáztatnám meg, hogy egy kiruccanással a múltba bárkitől és bármitől meg kelljen válnom.”