Otthon

Be kell-e szállni a karácsonyi családi játszmákba?

Ha karácsony és többnapos ünnep, akkor jön a rokonlátogatás, elindul a népvándorlás, ahol – rossz esetben – süteményekkel, töltött káposztával és pikírt megjegyzésekkel felpakolva keserítjük meg egymás életét. De lehet ezt másként is.

Bár a karácsonyi reklámok és filmek másról sem szólnak, mint a szeretet világokon átívelő erejéről, a családi összetartásról és a vér szaváról, azért még utáljuk Manci nénit abban a három napban is, amikor kénytelenek vagyunk meglátogatni – pedig otthon is nézhetnénk a Reszkessetek, betörőket! bejglimorzsákkal a szánk szélén. Mert Manci nénit a karácsonyi hangulat sem javítja meg. Nem kedveljük születésünk óta, beszól a frizuránkra, vagy csak azért, mert olcsó a kölnije, rúzsos a foga, s állandóan arra kér, álljunk egyenesen. Vagy indiszkrét, vagy piszkál, vagy elvárásokkal áraszt el, esetleg kritizál, levakarhatatlan, pletykás vagy utálja a párunkat. Az ok egészen változatos lehet a rokoni szálak között. A család általában nem egy gyönyörű selyemsál, hanem egy durván horgolt, lyukacsos, helyenként koszlott kendő, amiben a szeretet mellett a sértődésnek, évtizedes haragnak, féltékenységnek, bántó megjegyzéseknek, unalomnak is helye van, tetszik vagy sem. Ezek a rossz érzések pedig valamiért pont karácsonykor törnek elő mindenkiből, talán csak az összezártság miatt, talán azért, mert mindenki idilli karácsonyra vágyik, és fájdalmasan szembesül azzal, hogy hány hülye rokonnal, helyzettel van körbevéve.

Fotó: iStock.com/SebastianGauert

Fotó: iStock.com/SebastianGauert

Szabad utálni?

Karácsonykor valahogy lelkiismeret-furdalásunk van amiatt, hogy nem járja át a szeretet és a megbocsátás a szívünket. Ilyenkor ideális esetben kóbor állatokat etetünk, ajándékokat csomagolunk és örülünk, hogy összegyűlt a család. Ezzel nagyon nehezen fér össze a jól érezhető feszültség. De mi van akkor, ha ez a család soha nem volt harmonikus, sőt nem is működik jól? Milyen alapon várjuk, hogy idén majd megjavul? Mi van, ha a karácsonyi látogatás csak egy kötelező kör, amit évről évre fogcsikorgatva végigcsinálunk, és igyekszünk nem beszólni? Kell-e szeretnünk azt a rokont, akit húsz éve masszívan utálunk, csak mert karácsony van? Meg kell-e bocsátanunk egyetlen ünnep, vagy csak maga a megbocsátás kedvéért? Csak ha jobb lesz tőle. A megbocsátás és a sérelmek elfojtása ugyanis két különböző dolog.

Megszoksz vagy megszöksz

Két út áll előttünk: elkerüljük a nemszeretem rokonságot, vele a veszekedéseket, és kivonjuk magunkat a forgalomból, vagy beleállunk a nehézségekbe. Az első eset nagyon könnyű, egyszerűen el kell utazni valahová karácsonykor, vagy csak elhatározni, hogy idén nem megyünk el meglátogatni azokat, akiket utálunk, sértődjön meg, vagy csináljon, amit akar. Ettől még lehet békés karácsonyunk, hiszen miért kötelességünk nekünk olyan emberekkel lenni, akik fájdalmat okoznak nekünk, esetleg mi is nekik? Minek a beszólogatásokért odaállítani műmosollyal? Ez a karácsony? Nem feltétlenül. Ha azonban nem szállunk szembe a hagyományokkal, vagy kötelességünknek érezzük, hogy legalább évi egyszer megnézzük, Manci néni él-e még, akkor alaposan fel kell készülnünk.

Fotó: iStock.com/FamVeld

Fotó: iStock.com/FamVeld

Nem csak a húst lehet késsel vágni

A legrémesebb az, ha ebédre vagy vacsorára vagyunk hivatalosak, esetleg a rokonok jönnek át hozzánk. Kezdve azzal, hogy anyád nem így csinálta a bejglit, a beszólásoknak számtalan fajtája van, apró kis gombostűként tudjuk vele szurkálni a másikat. Bizony, sok családban ilyenkor hiába gyújtják meg az angyalkás gyertyát, vágni lehet a feszültséget, és mindenki elképesztő megkönnyebbüléssel vet véget a nagy családi jelenetnek. Mert van az úgy, hogy hiába határozzuk el, hogy idén másképp lesz, hiába vagyunk kedvesek, visszafogottak, elfogadók, hiába mantrázzuk, hogy nem is úgy értette, van, hogy nem tudjuk elkerülni a kínos jeleneteket. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne próbálkozzunk. Próbálhatjuk valami társasjátékkal új vágányra terelni a szokásos összejöveteleket. Vihetünk régi fényképeket, a múlt mindenkit összeköt, és talán el is lágyít. Ha úgy ítéljük meg, leülhetünk egy őszinte beszélgetésre az adott családtaggal arról, miért is vagyunk haragban, béküljünk ki, de ne számítsunk rá, hogy garantáltan sikerrel járunk. Már csak azért sem, mert szent ünnep ide vagy oda, már csak emberek vagyunk.